Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 6. szám - Dr. Csinády Gerő: A térképvázlatokról
Dr. Csinndu Gerd: A térképvázlatokról. 131 ton nézik a térképet, figyelik a vonal irányát s megállapítják, hogy a rajz kifejezi a tájak jellemző tulajdonságait. Azután következik a füzetbe rajzolás.“ Vagyis a tanár munkája külön választandó a tanulók munkájától. Igen ám, de ennek a gyakorlatban nem kívánatos következményei lesznek, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Először is, amíg a tanár az osztálynak hátat fordítva a táblára rajzol, a tanulók egy része nem fogja előírás szerint az atlaszát vizsgálni s összehasonlítani a készülő rajzzal, hanem egyébbel foglalkozik, tehát a fegyelem automatikusan meglazul. Másodszor az óra menetében határozott törés áll be, hiszen a rajzolás időt vesz igénybe, amit beszéddel kitölteni, az előzetes megbeszélés után elég nehéz feladat. Harmadszor a tanár és tanítvány egymás utáni rajzolása kétszeres időveszteséggel j-ár, amit a tanár nagyon érezvén, tanítványait gyorsabb munkára ösztökéli, ez viszont sokszor ideges kapkodásra vezet, s az órát határozottan zavarja. Ezek meggondolásával helyesnek vélem, s gyakorlatomban évek óta azt az eljárást követem, hogy egyszerre dolgozzam tanítványaimmal. Én a táblán, ők a füzetben. Sőt a megbeszélés egy részét is rajz közben bonyolítom le. Kitöltőm vele a rajzolás hézagait. Igaz, hogy így a rajz menete meglassul, de ez nem baj, sőt haszon—mert a tanulónak bőven jut ideje munkára, s e mellett az óra folyásában nincs törés, rajz közben nem áll be szünet, mert a részletek megbeszélése folyik, fegyelmezésre nincs gond, s a térképvázlat valóban közös .munka révén, fokozatosan épül fel. A rajzolás előtti megbeszélés fontosságának iménti hangsúlyozása s a térképvázlat fokozatos felépítésének gondolata között úgy tűnhetik fel, mintha ellentmondás volna. Valójában ez csak látszólagos, mert a rajz minden készülő részletét megbeszélés előzi meg, s így az eltérés az Utasításban körvonalazott menettől csak abban mutatkozik, hogy a táblai rajz és a füzetrajz az órának nem különálló része, hanem beolvad az új anyag feldolgozásának menetébe. A térképvázlat készítésének két jelentős pedagógiai haszna van. Az egyik az, hogy általa eredményesen küzdhetünk: a felületesség ellen. A tanuló nemcsak szavakat és fogalmakat tanul, hanem pontos helyrajzi ismeretre tesz szert, a neveket van mihez kapcsolnia, s tájékozottsága biztosabbá válik. Ezt a célt eredményesen szolgálhatjuk azáltal is, ha az iskolában készített vázlatrajzot házi feladatként esetleg ismételten lerajzoltatjuk. De arra vigyáznunk kell, hogy ezzel ne rójunk túlzott munkáit a tanulókra. Ezt könnyen elérhetjük, ha csupán az iskolai rajz térkép alapján való pontosabb átdolgozását kívánjuk meg'. Hiszen ez ismétlés és begyakorlás számba megy, s nem igényel 10—15 percnél több időt. Önálló rajzfeladat megkívánását lehetőleg mellőznünk kell. A másik haszon a lényeglátásra való nevelés. A térképvázlat rászoktatja a tanulót arra, hogy észrevegye, megkülönböztesse és kiemelje a lényegest a lényegtelentől. Hogy ez mennyire fontos az egész tananyagon való uralkodás, a többi tárgy, sőt az élet szempont
