Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 6. szám - Dr. Csinády Gerő: A térképvázlatokról
130 Dr. Cs ind dg Gerő: A térképvázlatokról. a kőzetminóség szokásos jelzésével töltjük ki. így sikerül kiküszöbölni a Seydlitz-eljárás leglényegesebb hibáját, azt t. i., hogy a hegyvonulatok között a térképvázlat nagy üres foltokat tüntessen fel, ami könnyen félreértésre vezethet. Ezzel szemben a három eljárás előnyeit ez a módszer egyesíti magában. Táblásvidékek és a táblák párkányhegyeinek ábrázolása hasonló elv szerint történhetik. Medencéket és völgyeket külön ábrázolni nem kell, hiszen amit nem fednek a hegyek, az magától értetődően mélyedés. Külön körvonal berajzolása felesleges és zavaró. A rajz szemléletesebb, ha színes krétát használunk, de ez nem elengedhetetlenül szükséges, mert az állandóan és következetesen használt jelzések a térképvázlatot amúgy is eléggé áttekinthetővé teszik. A harmadik kérdésünk az, hogy milyen legyen a rajz elkészítésének' módja és menete? Ennek a kérdésnek kettős vonatkozása van: elméleti és gyakorlati. Lássuk először az elsőt. A térképvázlat csak akkor éri el igazi célját, ha többet nyújt, mint a másolás. Térképmásolatok készítése azért értéktelen s az Utasítás szerint tilos is, mert nem több gépies ügyességi munkánál, s tanulmányi célt alig szolgál. Ha a térkép- vázlat készítése egyszerűen a táblára úgy-ahogy felvázolt rajz lemásolásából állana, akkor semmivel sem volna különb a régebben általánosan megkívánt térképmásolásnál, sőt értéke még csekélyebb lenne, hiszen a tanuló öntevékenységét a legcsekélyebbre korlátozná. Ámde a helyesen készített vázlatrajz valójában a rajzolást megelőző megbeszélések révén az osztály közös munkájából születik meg, tehát lényegében összegezés, a megtanulandók rajzba- foglalása. Ez feltételezi s nem nélkülözheti a tanári vezetést és irányítást. Ilyen munka mellett minden részletét lelki tartalom tölti meg, amely lelki folyamatok : atlaszon való megfigyelés, a régebben tanultakkal való összehasonlítás és kapcsolás, valamint következtetés révén támadt. Helyet adunk a tanuló cselekvő készségének, kielégítjük tevékenységi vágyát, de emellett a földrajzi gondolkozásra való nevelés ügyét is hathatósan szolgáljuk. A rajzot tehát a megismerendő táj közös megbeszélésének feltétlenül meg kell előznie. Ha például az Északkeleti Felvidéket tanítom, egészen helytelenül járnék el, ha a rajzoláson kezdeném a dolgot, s az elkészült táblarajzot füzetbe másoltatása után próbálnám magyarázni, adatait értelmezni és megtanítani. Egészen más eredményt érek el, ha fordítva csinálom. Ha a tanulók bevezetésként saját atlaszukon képzeletben mintegy végigjárták a területet, megállapítják a megelőzőleg tanult tájjal a közös vonásokat és különbségeket, maguk fedezik fel a hágókat, magyarázatot keresnek a kis medencék és kérészt völgyek kialakulására, s maguk jönnek rá, hogy miért éppen ezen a területen jöttek be a történelem folyamán honfoglaló Őseinken kívül a tatárok és oroszok is. A tények megállapítása s a problémák megoldása után érik meg az osztálymunka a rögzítésre, a rajzbafoglalásra. S ezzel elérkeztünk kérdésünk gyakorlati vonatkozásához. Az Utasítás erre ezt mondja : „Mialatt a tanár .rajzol, a. tanulók foly-
