Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 6. szám - Dr. Csinády Gerő: A térképvázlatokról
Dr. Csinddy GerŐ: .4 térképvázlatokról. 129 Vázlatunk arányai akkor lesznek helyesek', ha a felépítésben segédvonalakból vagy idomokból indulunk ki. Alsó fokon ez elengedhetetlen, mert különben a felismerhetetlenségig torz rajzokat készítenek a tanulók. India, Észak-Amerika és Dél-Atnerika rajzolásánál háromszöget, Francia- ország és Ausztrália ábrázolásánál hatszöget veszünk fel alapul, Afrikát trapézből és háromszögből tesszük össze stb. A felvett körvonalat aztán könnyen tagolhatjuk öblök, félszigetek stb. berajzolásával. De nagyon kell vigyáznunk arra, hogy az alapidom természetes legyen. Ne essünk túlzásba, mint sokan szaktársaink közül, akik azt hiszik, hogy ezt a kiindulási alapot mindenáron és minden esetben alkalmazniuk kell, s egy-egy ország alakját olykor a nevetségességig menő igyekezettel és fantáziával különféle Íjász nála ti tárgyakhoz és állatokhoz hasonlítják. Ez a rajzolást nem könnyíti meg, sőt nehezítheti. Semmiképpen ne készíttessük vázlatainkat a térkép fokhálózatának megrajzoltatása alapján. Ez valóban időrabló és felesleges volna. Ne feledjük, hogy nem térképmásolatot, hanem térképvázlatot akarunk! A másik feltétel a világosság. Vázlatunk akkor lesz világos, ha jól áttekinthető, a részletek hiányoznak róla, s csak azt tünteti fel, amit tényleg meg akarunk jegyeztetni a tanulókkal. Felesleges azért például a folyók túlzott kanyargatása. Legfeljebb akkor van rá szükség, ha a középszakasz jelleget akarjuk feltüntetni. Egyébként meg kell elégednünk a fő irányváltozások feltüntetésével, de ezt viszont pontosan keresztül kell vinnünk. A tanulónak jó tudnia azt, hogy a Tisza Vásárosnaménynál, Csapnál és Szolnoknál irányt változtat. Jó megjegyezni a Nílus nagy kanyarodóját a Kék-Nilus beömlésénél stb. Hiszen az ilyen nagyobb fordulónak rendszerint fizikai földrajzi oka van, s olyankor ki is kell térnünk az ok keresésére. Ugyanezt az elvet kell alkalmaznunk a partvonalak és az országhatárok ábrázolásánál is. A harmadik feltétel az egyszerűség. Nem művészi, hanem helyes rajzra kell törekednünk. A kisebb tanulókat rajzszeretetük gyakran túlzásba viszi. A színes ceruzát sokszor indokolatlanul és túlzottan használják. Látszatra dolgoznak, s olykor el vannak ragadtatva saját munkájuk szépségétől. Meg kell értetnünk velük, hogy a földrajzi vázlatrajznak nem annyira ,,szép“-nek, mint ,,jó“-nak kell lennie. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a csinosságra gondot ne fordítsunk, s ne legyen égy-egy elismerő szavunk a rendes rajzfüzet tulajdonosához. Az esztétikai nevelés is megkívánja ezt a tanártól. Második kérdésünk az ábrázolás módjára vonatkozik. E tekintetben a hegyek rajzolása ad különösebb gondot. Több eljárás használatos, mindeniknek van előnye és hátránya. Seydlitz a hegységet egyetlen vonallal jelzi, Matzat a hegység egész területét párhuzamos vonal- kákkal tölti ki, Kirchoff hernyószerű alaprajzot használ. Úgy tapasztalom, hogy a gyakorlatban legjobban beválik, ha a három, eljárást egyesítjük. Vagyis hernyó-alaprajzot készítünk, ebben egyetlen vonallal jelezzük a gerinc futását, viszont az alaprajz többi részét
