Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 5. szám - Dr. Philipp Kálmán: Az irányított nyelvtanításról
Dr. Philipp Kálmán: irányított nyelvtanításról. 113 lói ma már távolálló nem tudom, hogy az idegen élőnyelvtanítás mennyiben felel meg azoknak az eléggé fontosnak nem mondható követelményeknek, amelyek tárgyát a nemzetismereti tárgyak anyagához kapcsolják. Tankönyveink e szempontból szinte vértelenek. Nemcsak, hogy e tekintetben valamilyen rendszer állna fenn, maga az olvasmányi anyag elégtelen, vérszegény. Ezzel szemben a német szellem erejének tudatában a fentemlített kapcsolatok szem előtt tartásával már az ellenséges népek szellemi ellenállásának kikapcsolására gondol, törekszik „azzal a végcéllal, hogy a volt ellenséges erőket a birodalom újjáépítésére megnyerje, hogy az európai népek sors- és munka- közösségéi az európai kultúra javára megtermékenyítse.“ Természetes, egészen új, az eddigiektől nagyban eltérő szempontoknak kell vezetniük mindenkit tanárt és tankönyvírót -, aki ma nyelvtanítással foglalkozik. Előtérben áll itt „a szükséges politikai ösztön, amely mindennemű nyelvkönyv szerkesztésében a szótártól az olvasókönyvig - elsősorban különös figyelemben részesül. Ebben a tekintetben — mondja - - normának tekinthető cikkünk : bizonyos szellemi és politikai nehézkesség és lustaság uralkodik, mely a vezető szempontok, fejtegetések, példák, tárgy és gyakorlatok kiválasztásában és magában az elavult módszer használatában felismerhető“. És mindez végül egy cél felé irányul, hogy „a népi életnek, a nyelvnek közvetlen megnyilatkozásában éppen nem lehet eltekinteni attól a hatalmas szellemi fordulattól, amely a német nép újjászületéséért folytatott harcban (birkózásban!) érezhetővé vált“. Azért alakulnak, vagy új tartalommal telíttethek fogalmak és szócsoportok, amelyek az új szellem és a német faj tükreként a belső népi átalakulás fontos tanúiként szerepelnek. Aki ma egy nyelvet meg akar tanulni, úgymond, „az nemcsak anekdótákat, meséket és idejét-multa életszokásokat tudjon kifogástalanul reprodukálni, hanem a jelen szókincsét is, hogy korunk gondolatvilágát magáévá tehesse“. A gondolat- világon van tehát a hangsúly, amely a sokszor hosszadalmas és fáradságos nyelvi tanulmánynak egyedüli méltó jutalma, amely a feldolgozott anyag útján az új fogalmi világba bevezet bennünket. Ha most már az újjá- és átalakított fogalmi anyag demonstrációjára, gyakorlati feldolgozására, annak lehetőségére áttérünk, nem egy akadályba ütközünk. Irányított nyelvtanítás, amint bevezetőnkben hallottuk, mindenkor folyt, az életközelség az újabbi nyelvtanítási reformokban vezető követelmény. A legújabb kor, a második világháborúval kapcsolatos időszak új fogalmaknak egész sorát, új anyag nagy tömegét vetette fel, amelyekről elsősorban tankönyveinknek kellene megemlékezni. Egy tankönyvrekonstrukció ma a lehetetlenséggel határos. Hol találunk tankönyveket, amelyek a ma aktuálisan fontos fogalmakkal, anyaggal — mint amilyen a légvédelem, a vele kapcsolatos intézmények, berendezkedések, a lajvédelem, munkaszolgálat stb. — megismertetnének, amelyekben a ma fokozottan 'fontos közlekedési eszközöknek, légijáratoknak, motoros járműveknek, a velük szorosan kapcsolatos anyagnak kellő tér juthatna, nem szólván a háború által felvetett egyéb aktualitásokról! Arról nincsen szó, hogy ezeket a tankönyveket elő nem lehetne állítani, hanem arról, hogy nincsenek most meg a lehetőségek (csak a papírhiányt említsük!) azok megszerkesztésére. Ámde ha a kitűzött célt nézzük, amelyről Németországban szó van, és amelyről nálunk szó hhet, akkor óvatosan, céltudatosan kell hozzáfognunk az élőnyelvtanítás szempontjainak megállapításához. Németországban a hivatalos álláspontot cikkünk a következőképpen fejezi ki : „A birodalom világérvénye megkívánja, feltételezi
