Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 4. szám - Dr. Pazonyi Béla: A természetrajzi szertár
Dr. Pnzonyi lirhi: \ természetrajz i szertár. 87 Sok iskolánál tapasztalható a szertárak és a szertári munka háttérbe szorítása (szorulása). Ez nagy részben annak a következménye, hogy a mai természetrajztanítás egészen más, mint a 10— 20—30 és 50 év előtti, melyeknek annakidején a szertármúzeum lényeges segédeszköze volt. Ma ennek anyaga alig használatos, hisz a kitömött madársereg, a növénygyűjtemény, a rovar-, bogár-, kagylógyüjtemények, a borszeszes stb. készítmények 80—90%-a a szekrényben porosodik. Csökkentek a természetrajz órák, változtak a követelmények — szaporodott a szemléltetés szempontjából holt szertári anyag. A szertárőrben felmerül a kétség, hogy érdemes-é egyáltalán a szertárban dolgozni, azt fejleszteni? A nehéz viszonyok miátt az amúgy is sovány szertári átalányokból alig telik a drága, új szemléltető eszközökre, s a szertárőr könnyen elfásul, elkedvetlenedik. Pedig szertáraink igen nagy értékeket rejtegetnek. Egész életek munkájával, hangyaszorgalommal összegyűjtött herbáriumok, rovar-, csiga-, kagyló- stb. gyűjtemények mellett értékes ritkaságokat, hálás tanítványok különleges adományait stb. tartalmazzák. A mai tudományos közfelfogás általában nem követeli meg a természetrajz tanártól, hogy egyformán törődjön szertára ásvány, növény, állattani stb. gyűjteményével. I.e kell azonban szögeznünk, hogy ha pl. egy növénytani beállítottságú tanár nem is fejleszti lényegesen szertára egyéb részeit: kötelessége elsősorban az állagmegőrzés, a karbantartás, a lelkiismeretes fertőtlenítés és a restaurálás stb. Ezek emésztik ma fel a legtöbb szertár kevéske átalányát. Vitathatatlan azonban, hogy nemcsak a szorgalmasan gyűjtő előd munkája nak megbecsülése, de a sok fáradsággal összegyűjtött értékes anyag gondozása a szertárőr elsőrendű kötelessége, s átalányát elsősorban erre kell fordítania. Tegye ezt abban a reményben is, hogy az ismét nagy lendületet vett természet - tudományok — a szokásos késéssel — iskoláink tantervében ismét nagyobb óraszámban és bővebben fognak szerepelni. Akkor majd kincseket fog érni a mostani ,,holt“-nak látszó anyag. Szükségesek-é a szertárakban különlegességek, ritkaságok? A madártani irodalom adatai alapján Magyarországon eddig két havasi szajkót (Perisoreus V. Cractes infaustus L.) lőttek: Egyik 1857-ben a bécsi császári múzeumé lett, a másik 1900-ban iskolánk természetrajzi szertárába került ajándékozás útján. A cseh megszállás alatt a csehek államosításba kényszerítették a Rima- szombati Egyesült Protestáns Gimnáziumot. 1933-ban a szertári gyűjteményi már az idő vasfoga és a szalonnabogár rágói annyira megviselték, hogy az ott elhelyezett és elfelejtett havasi szajkót kiselejtezték. így elveszett az egyetlen magyar kézben lévő példány is, s így felmerülhet a kétség is, hátha a madár rosszul volt határozva, s nem Perisoreus, hanem csak a gyakran előforduló Grades. Ritkaságokat általában nem érdemes vidéki szertárakban őrizni, mert az sokszor felesleges kopásra, elfeledésre, elkallódásra van ítélve. Ezek helye megfelelő országos központban van, ahol az iskola esetleg tulajdonjogának fenntartásával őriztetheti. Nem érdemes a szertár állományát különlegességekkel feleslegesen duzzasztani, mert az, esetleg értékesebb anyag elől veszi el a helyet. Régebbi szertárainkban a növények, állatok, ásványok szigorúan rendszer szerint voltak elhelyezve. Ez ma már túlhaladott álláspont, s csak a kizárólag rendszertani gyűjteményeknél állhat fenn. (Ásv. gyűjt., növénygyüjl.. rovargyüjt. stb.) Szükséges az élettér és életmód szerinti csoportosítás, életközösségek berendezésével.
