Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 7. szám - Kemény Gábor: Gyóni Géza emléke
Kémény Gábor: Gyóni Géza emlékezete. 145 Gyóni Géza emléke. (Születésének hatvanadik évfordulóján.) Ötven évvel ezelőtt egy ábrándos szemű, szőkehajú kis diák iratkozott be a szarvasi evangélikus gimnázium első osztályába. Hogyan hatott az új környezet a kis fiúra, azt ma, ötven év távolából nem könnyű megállapítani. De az oly gazdag egyéni kiteljesedés, amilyen a kis Áchim Gézának jutott, sok egyszerű dolgot ma világosabban mutat meg, mint ahogy ötven éve láttuk, amikor még magunk is az élet kezdetén topogó emberkék nem sejthettük azt a kálváriás utat, mely az egyszerű gyóni papiakból a szibériai halálmezőkre vezet. Hetvenen voltunk az első osztályban. A kis Géza már az első pillanatban kiemelkedett ebből a szürke osztály töm égből. Csendes,, szűkszavú, nem könnyen megnyilatkozó egyéniség volt. De már akkor is egyéniség, akit a tanárok is, diákok is respektáltak. Nemcsak azért, mert jeles tanuló volt, hanem mert valami lebilincselő komolyság és megejtő szomorúság áradt belőle. Nagybátyjánál, a nagy- műveltségű és gyöngéd érzésű Áchim Ádámnál lakott. Az agglegény- életet élő lelkész nagyon szerette öccsét. Amikor Gézát meglátogattam, s egy-egy feladatot együtt csináltunk meg, az öreg úr nem egyszer maga is bejött Géza szobájába, és barátságos szavakkal érdeklődött munkánk iránt. Az iskolában is gyakran hospitált, nyilvánvalóan azért, hogy lássa Géza lelki készségeit és az osztályban való magatartását. Ámde a magányos öreg úr minden kiáradó gyöngédsége sem tudta jókedvre színezni a kis Géza szomorú alaphangulatát. És mi, a kis diák serdületlen barátai, hogyan is sejtettük volna, hogy Gézának már szomorú családi élményei voltak, hogy neki már élő-halott édesanyjára kellett emlékeznie, aki gyermeke halála miatt vesztette el lelki egyensúlyát. Az iskolai környezetből kik lehettek hatással az élénk szellemű gyermekre? Talán a jó öreg Delhányi bácsi, Petőfi aszódi osztálytársa, aki zimankós időben télikabát helyett téli kendőbe bugyolálta testét, és aki kitűnő módszerrel tanított minket a számtani tudomány és a declinatio rejtélyes titkaira. Ha a jó szó nem használt, nádvesszejével is rásuhintott a kis ,,paniperdá“-ra, ámde ha egyikmásik nebuló rosszul lett, haza vezettette leányához, hogy egy korty djós pálinkával zökkentse helyre a felborult fizikai egyensúlyt. Bizonyára mély nyomokat hagyott a gyermek lelkében Benka Gyula
