Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 2. szám - Stibrányi Gyula: Természettudományok, mennyiségtan és a gyakorlati nevelés
Slibrányi Gyula: Term.-tudomány, mennyiségtan és a gyük. nevelés. .'{1 A természettannál és mennyiségtannál a két ellentétes álláspontot Törös László (PTSz. XV. 1.) és Levius Ernő (u. o. 2.) képviseli. Az egyik fél : alsó fokon a tudományossággal, felső fokon pedig a levezetésekkel ábrándítják ki a természet szeretetéből az ifjút, pedig igyekeznünk kellene inkább gyakorlatiasaknak lenni; különösen a matematika áll messze az élettől a sok tudós sallanggal, pedig a legközelebb kellene állania a gyakorlati számolásokkal. — A másik fél : az egész stúdium logikusan, összefüggően van felépítve, a természet törvényszerűségei matematikai törvényszerűségek, az egész világegyetem a matematika törvényeinek engedelmeskedik, gondolkodásunk logikája matematikai logika, a differenciál- és integrálszámítás neveli a funkcionális gondolkodást, előnyösen fejleszti a matematikai fantáziát. Az 1903. évi Utasítás elvei, amelyeket ma is sok tanárunk jobbnak vél : Eredményeket csakis úgy érhet el a tanítás, ha a tanár gondosan ügyel a tanúló önálló munkásságát igénybevevő begyakorlásokra ; az alapvetésben igen óvatosaknak kell lennünk, mert itt követhetjük el a legnagyobb és sokszor a tanítás egész ideje alatt helyrepótolhatatlan hibát, ha a kelleténél gyorsabban haladunk és az új fogalmakat halmozzuk, mielőtt azok az alkalmazásban szereplő különféle tulajdonságaikkal alapos megismerés útján a tanuló vérévé váltak volna ; lassú haladás a metódus főkelléke ; a tételt lehetőleg sokféle feladat megoldására kell alkalmazni; a számtani oktatásnak végig kell vonulnia az egész középiskolai matematikai oktatáson ; a műveleti szabályokat állapítsuk meg konkrét tárgyi körrel. Törvényünk indokolása pedig ezt mondja : Általában a tanterv megállapításánál egyik alapvető elv lesz a tagadhatatlanul meglévő túlterhelés megszüntetésének szempontja. A mennyiségtan anyagát már ebben az iskolaévben lénjmgesen csökkentettem, kiküszöbölve minden, a tanulók értelmi fokát meghaladó s az egyetemi és műegyetemi tapasztalatok szerint teljesen feleslegesnek bizonyult magasabb matematikai anyagot. Ugyanily irányban folyik a többi tantárgyak anyagának revíziója ; a cél mindenütt a formális adatok, bonyolult levezetések és a gyermek elméjének befogadó képességével nem számom elméletek kiküszöbölése. (V> giehajtási Utasítás. 56.) Azl hiszem, messze vagyunk még a reáliák terén ennek megvalósulásától, és ezért a reáliák a nekik szánt nevelési feladatot, a gyakorlati nevelést, nem tudják jól elv gezni. Ezen a hiányon a rendkívüli tárgyakkal, körökkel, egyesületekkel, tanfolyamokkal, külön gyakorlati órákkal próbálunk segíteni a délutáni munkaközösségekben, ha ugyan erre a tanulóknak még kedvük van a délelőtti hat óra után. Pedig ezeknek a munkaközösségeknek nevelőértéke igen nagy, tanár és tanítvány a közvetlen érintkezésben megismeri egymást, a tanuló pedig egyéni rátermettségét és tehetségét kifejlesztheti. Kár ezt a közös szabad munkaterületet rendeletekkel uniformizálni, mert ezzel létükben támadjuk meg a délutáni munkaközös
