Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 2. szám - Dr. Bakos József: A magyar gyermek nevelésének és tanításának néhány időszerű problémája

Dr. Bakos József : A gyermek nevelésének időszerű problémája.32

ségeket. Kari János írja : A mai iskolába minél kevesebb írásbeli adminisztrációt és minél több lelket! A tanításban a tanár egyénisége és tárgyszeretete érvényesüljön, a léleknélküli jelentésektől és kimutatásoktól a m.agyar középiskolát sürgősen meg kell szabadítanunk! (T.K. 1940. 11.)

Aszód. Stibrányi Gyula.

A magyar gyermek nevelésének és tanításának néhány időszerű problémája.

1. Oly sokat olvashattunk már a tehetségmentő munkáról is, hogy szinte új pedagógiai, társadalmi kérdés lett belőle. Csakhogy nem a gyakorlat emberének való dolgokat olvashattunk e kérdés körül felvetődött problémákban. Mintha már ebben a kérdésben is odajutottunk volna, hogy vannak a kérdésnek szakértői, akik elmondják egyéni véleményüket, nőni fog ennek a kérdésnek az irodalma, s lassan talán magáért e kérdés irodalmáért fogunk cikkezni a tehetségmentő munkáról. A társadalom megpuhításának problémája már elesett, belenyúlt az állam is, folyik a munka, s többszáz gyermek már be is került a gimnázium padjaiba, hogy tetszetősen fejezzem ki magam, elindultak szeptemberben egy jobb, egy álmodott világ felé. Most már a magyar nevelőknek kell átvenniük a szót, mert elsősorban a magyar neveléstől függ : Mi lesz néhány száz igen szegény gyermek sorsa?

A nevelő azon kezdi: Kelke mindenáron kimondott tehetségeket keresnünk? Mert, ha igen, sok csalódásunk lesz. De ha megelégszünk azzal, hogy e szegény réteg gimnáziumi tanulásra igen alkalmas gyermekeinek adjunk lehetőséget a tanulásra, a középosztályba való jutásra, akkor már emberibb igényekkel állunk szemben ezekkel a gyermekekkel. Nem tudom eléggé hangsúlyozni ezt az emberigényt. Rettenetes az a tanulósors, ha a tanár mindig és minden megnyilatkozásában tehetséget kutat, szimatol a gyermekekben, s ezek a gyermekek sokszor fognak olyan szürke színben feltűnni, hogy majd az a tanár, aki nagy, a tehetségnek járó igényekkel áll velük szembe, megállapítja : Hol itt a tehetség? Humbug az egész tehetségmentő munka! stb. stb. Különben is sokszor a gyermekek nehezen indulnak meg, éppen ezért az elindulásnál óvakodjunk az ilyen kijelentésektől, mert csak rombolhatunk vele.

Az eddigi gyakorlatokból azonban az illetékesek megállapították, hogy érdemes azt a munkát folytatni, mert az igy bekerült gyermekek csak nyereségei lettek a középiskolai tanításnak, s megvan minden remény arra, hogy valóban nemcsak számban, hanem minőségben is gyarapítani fogják a magyar középosztályt.

De térjek csak vissza saját gyakorlatomhoz. A 43-as létszámú első osztályomban 12 szegény falusi, a tehetségkutatás útján gimnáziumba került'gyermek dolgozik előttem a magyar és latin órákon. Van elég alkalmam és időm a megfigye