Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 2. szám - Stibrányi Gyula: Természettudományok, mennyiségtan és a gyakorlati nevelés

HO Stibrányi Gyula : Term.-tudomány, mennyiségtan és a gyak. nevelés.

tatását a miatt sem, mert az osztály elvégzése után számos tanuló más pályára megy. Ezeknek útravalóul inkább kémiai, mint ásványtani ismeretet kellene magukkal vinniük, mert ennek ipari és gazdasági pályákon több hasznát,vennék. A növény- és állattan összevonása nevelési szempontból sem helyes az V.-ben, ahol még nyakig a kamaszkorban ül a gyermekcsapat. Az V. oszt. anyaga a tanuló értelmi szintjének meg nem felelő zsúfolt anyag. A vegytannak külön tárgyként való önállósítása kívánta ezt az áldozatot, ami nem jelent megoldást (PTSz. XIII. 99—108. 1.).

Bogseh Sándor rámutat a biológiai tanítás nehézségeire. A biológia magában foglalja a növénytant, állattant és embertant. A két évről egy évre csökkent időtartam nem elég az anyag megemésztésére. Kiestek a tanítás keretéből azok az időszakok, amelyek leginkább alkalmasak a természettel való közvetlen érintkezésre, mert csak egv ősz és egy tavasz áll rendelkezésre. Ezért a IV. osztályos évvégi földtani kirándulásoknál előkészítő élettani megfigyeléseket kellene végeztetni. „Amilyen örömmel üdvözöltük a bilológia szélesebb körű tárgyalását, épúgy csökkent az örömünk, mikor ilyen szűk keretek közé szorították időtartamát“ (PTSz. 1940. 12).

A VIII.-os egészségtant célszerű lenne a VII.-be áttenni az embertan pótlására ; a második élőnyelvnek elég heti 3 óra. A VIII.-ban maradna folytatásként a lélektan.

Pénzes Balduin a magyar irodalomtanítás megalapozására gondolatokat vet fel. Megemlíti a nagyvárosi tanárok panaszát, hogy a diákok bármit inkább hajlandók olvasni, mint a klasszikus magyar irodalmat. Miért? A nagyvárosi diák elszakadt a népi magyar kultúrától, hiányzik teljesen a falusi szemlélete. Hogy a nehézségeket szemléltetve lássuk, képzeljük magunkat pl. egy budapesti diák leikébe, aki a kis libát kanárinak nézi, a búzát pedig nem tudja megkülönböztetni a kukoricától, mikor a tanár éppen Arany balladáit magyarázza, mondjuk a Tengerihántást. Mi segít ezen? Kirándulások, kiállítások megtekintése, vetítések, megfelelő olvasmányok. (M. Paed. 1940. 3).

A tanügyi vezetés is látja a nehézségeket, de egyelőre nem a gimnáziumon akar segíteni, hanem a gimnáziumokat alakítja át gyakorlati irányú (mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi) középiskolává és ezzel a differenciáltság újra beáll.

Tömör J. János említi mint tapasztalati tényt, hogy egyetemre kerülő diákjaink nagy része technikai pályára, így vegyésznek, orvosnak, állatorvosnak és hasonlónak megy. Sajnos, tanári pályára, úgy látszik, az élesen látó ifjak nem igen mennek. Talán a gépesített XX. században kezd kihalni az idealizmus? (Ev. T. E. Évkönyve, 1940. 67. lap).

A pozitivizmus fénykorában élünk : Primum vivere, dein philosophari. Az élettér korában más az ideál : a hazai rög, amelyhez minden verejtékünkkel oda kell tapadnunk, mert azt akarjuk, hogy a mienk maradjon.