Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 12. szám - Dr. Harsányi István: Háborús ifjúságunk és a korszerű nevelői magatartás
Dr. Harsányi István : Háborús ifjúságunk és a korszerű nevelői magatartás 271 ne hasonlította volna össze a mai ifjúságot azzal az ifjúsággal, amelyben ő maga is növekedett. Ennek az e nberi természetből folyó összehasonlításnak vann ik általános, kevéssé jellegzetes mozzanatai. Ilyen például az, hogy saját ifjúságát mindenki hajlandó jobbnak látni a mostaninál. Különösen a kötelességteljesítés, s általában az erkölcsi mozzanatok billentik a mérleget a ,,saját“ ifjúság javára. Ezeket az általános, elsősorban értékelő mozzanatokat tehát, mint az érthető elfogultság eredményeit, mostani vizsgálódásainknál nyugodtan figyelmen kívül hagyhatjuk. Egyszerűen azt kell szé n előtt tartanunk, azt kell elfogadnunk, hogy minden korszak ifjúsága más, mint az előzőé volt, s ennek a másféleségnek a következményeit minden vonalon, így tehát a nevelés vonatkozásában is le kell vonnunk. A gyermek, az ifjú korszakba ágyazottsága igen nagy mértékű. Egyetlen gyermek és ifjú fölött sem repülnek el nyomtalanul azok a benyomások, amelyek őt állandóan érik, akár az e:nberi, szellemi, akár az anyagi környezet felől jönnek azok. Nem közömbös az, hogy a serdülő ifjú cserkésztáborokban vagy levente-ifjúvezetőtanfolyamokon, hogy csónakkirándulásokkal és teniszezéssel vagy pedig vitorlázó repüléssel, gondtalan, szinte felelőtlen tetszésszerinti időtöltéssel vagy felelősségteljes légoltalmi szolgálattal tölti nyári szünidejét. Csak a rövidlátás vezethet olyan meggondolásra, hogy mindezektől a befolyásoktól függetleníthetjük ifjúságunkat, s így nevelésük sem állít mindig új és új feladatok elé; elég, ha egyszer megtanultuk a nevelés alapelveit, módszerbeli fogásait, s azokat mostmár nyugodt lélekkel, a csalhatatlanság boldog hitével, eredményesen alkalmazhatjuk is. Még azzal is hiába ámítgatjuk magunkat, hogy az ifjúság biológiai fejlődése mindig azonos, vagy ha keresztül négy is bizonyos változásokon, ezek korántsem olyan jelentékenyek, hogy akár egy emberöltőn belül is figyelemreméltó átalakulásokat eredményeznének. A biológiai fejlődés kötöttebb, szabályosabb ritmusa mindenesetre sok katasztrófát kiküszöböl, sok biztonsági szelepet hoz működésbe a túlfeszítés, a túlterhelés pillanataiban, de egymagában képtelen ellenállni annak a tömérdek hatásnak, ami tőle függetlenül, vele ellentétes irányú erőkkel szakadatlanul éri a fejlődő ifjút. Minthogy az ifjúság jellegváltozását meghatározó korszakok jellegváltozása nem valami kiismerhető ritmusban történik, s minthogy lehetetlen akár csak egyetlen emberöltőre is előre megállapítani, megjósolni az emberiség társadalmi életformájának jellegét: a nevelés sem dolgozhat ki magának előre olyan határozott körvonalú programmot, amelyet hosszú időre csalhatatlannak tekinthet. Legfeljebb ilyesféléket mondhatunk : a most folyó háború után, amely gyökerestül megváltoztatta az emberiség zömének életmódját, munkatempóját, bizonyára el fog következni a béke, amely újra a maga szükségletei szerint fogja igénybevenni az ember szellemi és
