Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 11. szám - Dr. Zehery Lajos: Az emberi eszmény erkölcsi alapelvei

Dr. Zehery Lajos: Az emberi eszmém\ erkölcsi alapelvei 255 és módja, emberi cselekményeknek tervszerű és rendszeres foglalata : a munka. A munka tehát egyéni vonatkozásban : az emberi minőség kifejezése ; az egyén és a közösség viszonylatában pedig : a közösség létének, fennmaradásának és fejlődésének eszköze. Az egyén és a közösség viszonyából tehát az egyénre nézve az a kötelesség származik, hogy erőinek, képességeinek és helyzetének megfelelően résztvegyen a közösség céljait szolgáló, az isteni rendelés­nek megfelelően az egyetemes emberi eszmény megvalósítására irányuló, egyben az ő emberi lényegét is kifejezésre juttató munká­ban : a közösség pedig a közte és az egyén között létrejött viszonyá­nál fogva igényt szerez ennek a munkának a megkövetelésére. A kölcsönösség következtében az egyén szolgálatával, mint kötelesség­teljesítéssel szemben, annak kölcsönhatásaként ott áll az egyén igénye arra, hogy a közösség biztosítsa számára az egyetemes emberi esz­ménynek megfelelő azt a helyzetet, hogy ő valóban munkálkod­­hassék, valóban szolgálhasson, s ezáltal hozzájárulhasson a közösség céljainak előmozdítása útján az egyetemes emberi célok megvaló­sításához, a mellett egyéniségének értékei alapján érvényre juttat­hassa saját emberi lényegét. A közösségnek pedig akképpen kell berendezkednie, hogy az egyetemes emberi eszményt szolgáló munka végzése valóban lehetővé is váljék. Az az emberi munka, amelyről azt állapítottuk meg, hogy az emberi eszmény megvalósításám k eszköze, átfogja egyfelől az ember minden életnyilvánulását, más­felől felöleli a közösség létének, fennmaradásának és fejlődésének egész szövedékét. Ebben az egyetemes, általános fogalmi alkalmazás­ban munka az Isten és az ember viszonylatában a hit alázatos és bátor inegvallása, a családi élet körében a szülői gondviselés és a gyermeki szeretet megnyilatkozása, a társadalom életében a gyámolí­­lásra szorulók jótékony támogatása, az állami életben az erkölcs parancsát, az emberiesség követelményét és az igazság eszméjét kifejező jogszabály alkotása. III. Az emberi eszmény erkölcsi alapelveinek megkeresésére irányuló úton abból indultunk ki, hogy Isten rendelése az embert szolgálatra kötelezi az Isten akaratának megvalósítása érdekében. Ebből a kötelezésből származik a kötelesség fogalma, amely valami­nek a teljesítését, valamint a megtevését vagy valamitőlValó tartóz­kodást parancsolja. A kötelesség teljesítése, illetőleg a kötelesség elmulasztása javára, illetőleg terhére esik annak, akit a kötelesség terhel; a kötelesség teljesítéseképpen, vagy a kötelesség elmulasztása­képpen jelentkező cselekményt vagy magatartást a kötelességgel terhelt emberminősége folyományának, egyénisége megnyilat­kozásának tekintjük ; a kötelességgel terhelt ember tehát azért, amit neki a kötelesség parancsol, felelős. Meg kell állapítanunk most azt, hogy kivel szemben felelős az, akit kötelesség terhel. Mindenekelőtt magával szemben. Az ember önmagában hor­dozza a legmagasztosabb, a legegyetemesebb, a legszigorúbb erkölcsi

Next

/
Oldalképek
Tartalom