Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Dr. Zehery Lajos: Az emberi eszmény erkölcsi alapelvei
256 Dr. Zehery Lajos ; Az emberi eszmény erkölcsi alapelvei törvényt. Ez az erkölcsi törvény úgy él és úgy hat bennünk, mint az Isten közvetlen egyetemes parancsa. Ez a törvény az isteni rendelésen alapuló legmagasabbrendű erkölcsi világrend mérlegére helyezi minden cselekedetünket, mégpedig nemcsak annak a külső világban jelentkező folyamatát, hanem az ember belső világába zárt érzületi elemeit is. Ezért van az, hogy hiába felelhetnek meg cselekedeteink a jog rendelkezéseinek, a társadalom szabályainak; ha a cselekvés alapjául szolgáló érzület ellentétben áll az erkölcsi világrend isteni törvényével, bekövetkezik önmagunk lelkületében a íeleiősségrevonás, a legszigorúbb, egyben azonban a legpártatlanabb bíró : a lelkiismeret által. Gyakorlati kihatású életparancs ebből a megállapításból kifolyóan az, hogy a kötelességteljesítés akkor felel meg az isteni rendelésen alapuló erkölcsi törvény parancsainak, ha a lelkiismereti felelősségrevonás ezt az összhangot kétségtelenül megállapítja. Felelősség terhel mindenkit azzal a közösséggel szemben, amelyhez tartozik. Tekintve pedig azt, hogy az ember mindenekelőtt az emberiségnek tagja, embertársainkkal szemben akkor is felelősséggel tartozunk cselekedeteinkért, ha hozzájuk az általános emberminőségen felül semmi más különösebb kötelék nem is fűz bennünket. Ebből a felelősségből folyó gyakorlati következmény a keresztyén erkölcs legegyetemesebb életparancsa: az emberbaráti szeretet. A felelősség követelménye közvetlenül abban az isteni rendelésben ölt gyakorlati alakot, hogy: amit nem kívánsz magadnak, te se tedd embertársadnak. Az embertársainkkal szemben fennálló felelősség határozza meg azokat a törvényeket, amelyek köteleznek bennünket embertársaink javainak, életének, egészségének, becsületének, vagyonának s minden egyéb érdekének a tiszteletbentartására. Ebből az egyetemes erkölcsi elvből folyik az, hogy a törvény nemtudásával senki sem mentheti magát, mert minden kötelességellenességgel szemben ott áll ezekben az egyetemes erkölcsi parancsokban kifejezésre jutó s a felebaráti szeretettől áthatott felelősség, amely megszabja a szabadnak, a tilosnak és a kell-nek a körét, tekintet nélkül arra, hogy a jogszabály rendelkezik-e, s'tekintet nélkül arra, hogy a felelősseggel tartozó a kötelességet sértő egyén tud-e jogszabály rendelkezéséről. Az emberbaráti szeretetből természetszerűen folyik egy magasabbrendű erkölcsi parancs : a hazaszeretet, mégpedig annálfogva, hogy az emberiség nemzetek szerint alkot szorosabb emberi közösséget, s az emberiség élete nemzeti közösségekben megy végbe. A hazaszeretet ekképpen — mint az emberi eszményből folyó legmagasabb rendű erkölcsi életelv —, szükségszerű következménye az emberminőségből származó kötelességrendszernek. A közösség és az egyén között fennálló viszonyból kötelességek származnak a közösség számára is és a közösséget alkotó kisebb közületek számára is. így állanak elő a családi kötelességek, a hivatásbeli, foglalkozásbeli s a társadalmi kötelességek. IV. A lelkiismereti felelősség és a közösségi felelősség voltaképpen
