Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Dr. Zehery Lajos: Az emberi eszmény erkölcsi alapelvei
252 Dr. Zehery Lajos ; Az emberi eszmény erkölcsi aiapelvei Őt olvassa ki minden olvasmányából, az ő törvényében gyönyörködjék, mikor vesztébe rohanó világunk millió betűje mást hirdet — ez a hívő és hitvalló református irodalomtanítás célja. Debrecen. Soós Béla. Az emberi eszmény erkölcsi aiapelvei.1 I. Fejtegetéseimben azoknak az egyetemes elveknek a körvonalait igyekszem meghatározni, amelyek szerint az erkölcsi törvény értelmében az emberi eszményt meg kell valósítani. Az embert a teremtő Isten meghatározott célok szolgálatára rendelte ; ezek a célok szabják meg az ember rendeltetését. Ezeknek a céloknak a foglalata az Isten akaratának a szolgálata. Ennek a felséges küldetésnek a szolgálata érdekében az ember különböző viszonylatokba kerül mindenekelőtt Istennel, a környező világgal, embertársaival és önmagával. A viszonylatok folytán különböző vonatkozások állanak elő az ember életében; kapcsolatok, összeköttetések keletkeznek, természetesen mindig az emberi rendeltetés egyetemes céljainak betöltése érdekében. A célok szolgálata cselekményekben jut gyakorlati megvalósulásra, mert hiszen az élet konkrét működése akaratelhatározásban, az eltökélt akaratnak megfelelő tevékenységben és a tevékenység hatásában, következményeiben, az eredményben jut, mint^eselekmény kifejezésre. Ha már most az emberi cselekményt az ember egyetemes rendeltetésének szolgálata szempontjából a legáltalánosabb szemléletben tekintjük, akkor azt kell megállapítani, hogy az emberi cselekmények az ember egyetemes rendeltetésének, vagyis az isteni akarat szolgálatának szemszögéből három nagy csoportba illeszkednek bele. Az első csoportba tartoznak azok a cselekmények, amelyek megfelelnek az emberi rendeltetésnek, tehát az emberminőség eszményének. A megfelelőségnek ismét vannak fokozatai. Ebben a körben vannak olyan cselekmények, amelyek általában alkalmasak az emberminőségből folyó egyetemes célok szolgálatára. Vannak viszont olyan cselekmények, amelyek egyenesen szükségesek ezeknek a céloknak a megvalósulásához. Jellegük szerint ezek a cselekmények nem különböznek egymástól, de az említett fokozati különbségnek gyakorlati jelentősége van. A második csoportba azok a cselekmények tartoznak, amelyek ellentétben állanak az ember rendeltetése által meghatározott célokkal. Ezek között a cselekmények között is mutatkozik bizonyos fokozati különbség. Vannak ugyanis az ebbe a körbe tartozó cselekmények között olyanok, amelyek veszélyeztetik az emberi rendeltetésként jelentkező isteni akarat megvalósulását; vannak továbbá olyanok, amelyek már határozott sérelmet jelente-1 A hódmezővásárhelyi ref. leánygimnázium kulturdélutánján 1943. május 15-én, elhangzott előadás.
