Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Dr. Zehery Lajos: Az emberi eszmény erkölcsi alapelvei
Dr. Zehery Lajos: Az emberi eszmény erkölcsi alapelvei 253 nek ebből a szempontból, s ez utóbbiak közt lehetnek olyanok, amelyek egyenesen megsemmisítik azokat a javakat, azokat az értékeket, amelyek az isteni akarat szolgálatának eszközei. Jellegükre nézve azonban ezek a cselekmények mind megegyeznek abban, hogy szembehelyezkednek az Istentől meghatározott emberi rendeltetés eszményével. A harmadik csoportba az úgynevezett közömbös cselekmények tartoznak. Közömbösségük abban áll, hogy nem állanak ellentétben az egyetemes emberi célok szolgálatával, azok előmozdítása szempontjából azonban nincs is jelentőségük. A cselekményeknek említett három csoportja tekintetében különböző életszabályt szab meg az emberre vonatkozóan az isteni tartalomként jelentkező emberminőség. Ez az életszabály ekképpen hangzik: Az emberi eszménynek megfelelő, az ember egyetemes céljainak szolgálata szempontjából szükséges és arra alkalmas cselekményeket véghez kell vinni. Az isteni akarat megvalósításának útjában álló, ebből a szempontból tehát veszélyt vagy sérelmet jelentő cselekményeket nem szabad véghez vinni. A közömbös cselekmények tekintetében az életszabály is közömbösen viselkedik. Az emberminőség legálta’ánosabb elemeire vonatkozó vizsgálódás elvezetett arra a megállapításra, hogy bizonyos cselekményeket az isteni örök rendelésnél fogva véghez kell vinni, bizonyos cselekményektől pedig ugyancsak az isteni örök rendelésnél fogva tartózkodni kell. Ennek a legáltalánosabb elemzésnek fogalmi eredménye az érték és a kötelesség. Azok a cselekmények, amelyek a végigvezetett elemzés eredménye szerint az isteni akarat szolgálatára vonatkoznak, az egyetemes emberi eszmény szempontjából értékesek, azok pedig, amelyek ezzel ellentétben állanak, értéktelenek. Az értékes cselekmények véghezvitele — legáltalánosabb meghatározásban: az isteni akaratként jelentkező emberi eszmény szolgálata — ebből a szempontból értékes cselekedetekkel: kötelesség. Az isteni akaratként 'elentkező emberi eszménnyel ellentétben álló értéktelen cselekményektől való tartózkodás ugyancsak kötelesség. A kötelesség fogalmából származik további fogalmi eredményként a kötelességellenes cselekmények elkövetésére tekintettel a bűn fogalma is. Az emberi eszmény szempontjából az említett értelemben értéktelen cselekmények elkövetése ugyanis bűn. Az isteni akaratot magában foglaló örök emberi eszményre vonatkozó vizsgálódások alapján megállapítható alapkategóriák: az értékes és tiltott cselekedetek, a kötelesség és a bűn, az embernek Istenhez és önmagához való viszonylata alapján állanak elő. Ebből a viszonylatból származó vonatkozások; egyfelől az isteni igény arra, hogy az ember — Istentől kapott rendeltetésének betöltése érdekében — valóban teljesítse Isten akaratát, szolgáljon tehát az Istennek, egyfelől az isteni akaratnak megfelelő cselekedetek kötelességszerű elvégzésével, másfelől a bűnös cselekedetektől való tartózkodással. így jelentkezik tehát az Isten és az ember örök viszonylatában mint az isteni küldetés legegyetemesebb tartalma : az igény és a
