Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Dr. Kemény Gábor: A szív és értelem politikusa
Or. Kemény Gábor: A szív és értelem politikusa 241 Á szív és értelem politikusa. (Eötvös születésének 130. évfordulóján.) A magyar szabadságharcot s az új Magyarország megszületését alig érthetnék meg az érzelmi, logikai és szociális tényezők döntő összetalálkozása nélkül s a nélkül, hogy szembenéznénk azokkal a kivételes emberekkel, akiknek lelkében élő erők gyanánt jelentek meg e tényezők. A magyar reformkorszak csodálatos gazdagsággal varázsolta elő és állította munkába a kivételes jellemeket. Deákban a logika és igazságérzet volt a legjellemzőbb ; Széchenyiben a prófétai erő és meglátás, Kossuthban a szabadságszeretet élesztésének és ébrentartásának isteni tudománya. E kor vezető elméi, ha a harci taktikában el is tértek egymástól, valamennyien egyetértve hadat üzentek a múlt bűneinek akár az idegen dinasztiából áradtak, akár belső ernyedtségtől származtak... Magyarország nem volt, hanem lesz! aki őszintén átérezte Széchenyi e szózatát, annak a szó legjobb értelmében át kellett élnie a magyar múltat, annak ismernie kellett a társadalomfejlődés feltételeit, annak arra kellett gondolnia, hogy önmagát is újjá kell teremtenie, hogy az új Magyarországot is építhesse. Ezt a nagy erkölcsi parancsot érezte meg báró Eötvös József, aki még alig töltötte be huszadik évét, mikor Széchenyi Hitele megjelent. Ifjúságának jelentős mozzanatát eleveníti meg életrajzírója Ferenczi Zoltán : ,,1830 augusztusában Szalay utasításával rohant Eötvöshöz és a Margitszigetre hívta. Átcsónakázván Szalay egy rejtekhelyét kutatott ki s letelepedvén, útitáskájából egy csomó újságot vett elő, melyekben részletesen le volt írva a júliusi fprradalom. Ekkor Szalay lelkesen felkiáltott: Barátom, ürítsünk egy poharat a nemzetek szabadságára! S ezzel poharakat, s egy üveg pezsgőt vett elő a táskából, s a két ifjú órákig ült ott egyedül s nagy eseményekről beszélgetve- Közben este lett, a hold feljött s ekkor Szalay két lapot tépvén ki tárcájából, mindketten felírták rájuk nevüket, azután az üres palackba téve, jól bedugaszolta s a Dunába dobta. így szólt utánanézve — ezek messze, messze úsznak egész a Fekete tengerig s tudja az ég, még hova. Elvégre mégis kifogja valaki s így legalább ezen a módon leszünk nevezetes emberekké.“ Ma már tudjuk, hogy nem volt szalmaláng ez a fiatalos lelkesedés. „Kiemelni hazánkat a tespedésből s odaállítani Európa legelső népei í
