Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Belföldi lapszemle - Hazai irodalom
238 Hazai irodalom Talán senki sincs közülünk, akinek a módszeres eljárás terén új perspektívákat ne nyújtana. A munka maga is egyik fő- tükre a latinos műveltség alapos, lelkiismeretesen pontos, világosan rendszerezni és így közölni tudó emberének. Sajnos, a kivitel lehetőségeit a kis óraszám erősen korlátozza, s dolgoznunk keíl így jó lelkiismerettel tovább, nemcsak ahogy kell, hanem ahogy lehet is. Budapest. Dr. Rezessy Zoltán. A magyar irodalom rendszeres tanításának problémája az Új Tanterv tükrében. írta : Dr. Szombach Godehárd. Gödöllő, 1943. A magyar irodalom tanításának problémája régóta napirenden van a megoldás fontosságának sürgető szükségességével. Tervek és. gondolatok egymást kergetik. Abban mindnyájan egyetértenek, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Miniszter 1938 május 25-én kelt rendeletével életbeléptetett új tanterv soha el nem múló érdeme, hogy a magyar irodalom tanítását gyökeresen megváltoztatta, és egészen új alapokra fektette azzal, hogy az irodalomtanítás lényegét az olvasmányban látja. Akik felső osztályokban irodalmat tanítottak, azok előtt hamarosan nyilvánvalóvá lett, hogy az ideális elv és a gyakorlati megvalósítás között mély űr tátong. Dr. Szombach Godehárd végzetes hibának tartja, hogy az új tanterv a magyar irodalom rendszeres tanítását megint csak a VII—VIII. o.-ra korlátozta. Ehhez járul az a nehézség, hogy a tanterv megelégedett a heti 3—3 órával, ami határozottan kevés az új követelmények lelkiismeretes teljesítésére. Teljes mértékben igazat adunk a szerzőnek, hogy az új tanterv minőségi követelményei és a tankönyv révén megvalósítandó gyakorlat között szöges ellentét van. Az irodalom tanításának minősége és az elvégzendő anyag mennyisége egymással ellentétben álló, sőt egymást egyenesen kizáró fogalmakká lettek, amelyeknek egyszerre eleget tenni nem lehet. Igen érdekesen és tanulságos elvek alapján bizonyítja be ezt a mindnyájunk által tapasztalt összeütközést. Ilyen körülmények között őszintén be kell vallanunk, hogy nem sikerül tanítványaink leikébe beoltanunk az irodalom szeretetét, az iránta való lelkesedést, s a magyar szellem sorsával való foglalkozásnak állandó örömét. Dr. Szombach a következőkben adja elő a maga elgondolását. 1. A heti 3—3 órás időkeret meghagyásával a magyar irodalom tanítását négy évre terjesztenénk kL — Az irodalmi anyag elosztását pedig így képzeli el: V. o. Az irodalom kezdetétől Bessenyeiig. VI. o. Az“iránykeresők és a praeromantika korának tárgyalása Kölcsey fellépésével bezárólag. VII. o. A romantikus kor és a népies-nemzeti irodalom. Vörösmarty fellépésétől egészen Madáchig. VIII. o. Madáchtól napjainkig. Ezt a részt január végéig kényelmesen el lehet végezni. A második félév az V—VIII. o.-ig tanult anyag rendszeres ismétlésére és az érettségire való előkészítésre szolgálna. A műfajok elméletét az V—VII. o. anyaga között arányosan el lehetne osztani, és kényelmesen el is lehetne végezni. 2. A túlterhelés veszedelmére való tekintettel hozzá kellene látni az irodalomtanítás anyagának megrostálásához és kiválogatásához. Meg kellene szerkeszteni a magyar irodalmi olvasmányok hivatalos kánonját az Orsz. Közoktatásügyi Tanács irányításával. Ezt kiegészíthetné egy, a Jeles írók Iskolai Tárá-hoz hasonló irodalmi vállalkozás, amely a magyar irodalom legjelesebb íróinak műveiből magyarázatokkal ellátott szemelvényeket közölne. 3. Az irodalomtanítás problémáját végső fokon a jó tankönyv volna hivatva megoldani. Ennek számolnia kellene a tananyag elvégzésére fordított s a rendelkezésre álló idővel is, és terjedelemben ehhez kellene igazodnia. A jó tankönyvnek alapnak kellene lennie, amelyet hússal és vérrel ellátni és felékesíteni a tanár élőszóbeli előadásának és magyarázatának volna a feladata. Alapelvül szemünk előtt kell lebegni, hogy a magyar irodalom tanításából ki kell rekeszteni mindazt, ami a tanulást fárasztóvá, kényelmetlenné, vagy éppen nehézzé teszi.
