Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Dr. Tömöry Lajos: A valódi protestáns szellemű világtörténeti tankönyv érdekében
Tömöri} Lajos : A valódi protestáns szellemű tankönyv érdekében az ellenkező végletbe esést kifogásolják, t. i. a szellemtörténeti szempont túlhajtását. (Ezeknél ugyanis a legfontosabb év- és adatanyag is hiányos.) Legyren szabad egyéb bajokra is rámutatni. 1. Általában világtörténeti tankönyveink szerkesztésénél, írásánál az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani a tankönyv valódi értelemben vett protestáns szellemére. Protestáns középiskolai történelem könyveinkben kétségtelenül elárad bizonyos általános protestáns levegő. (A középkori történelem, az egyház és a keresztyénség mindenkori tárgyalásánál, a pápaság kritikájánál, a reformáció és ellenreformáció megítélésénél, a vallásháborúk jellemzésénél, a jellegzetes Habsburg-ellenes szellemben stb.) Ez maga azonban nem minden. Van ebben bizonyos negatív beállítottság is. Hiszen a róm. katolikus irányú könyvírók is gyakorolnak az elvilágiasodott középkori egyház és pápasággal szemben bizonyos kritikát, az állami középiskolai tankönyvek, főleg a protestáns szerzőktől eredők pedig egyenesen dícséretreméltó buzgalommal és eredménnyel végzik ezt az értékelő munkát. A reformációnak is elég tárgyilagos értékelését látjuk ez utóbbi tankönyvekben. Éppen ezért várjuk, hogy a protestáns gimnáziumi tankönyvekben magának a reformációnak, protestáns szellemi értékeinknek s az ébredési hullámoknak bensőséges^ meleg tárgyalását kapjuk. Tankönyveink szóljanak* szívből szívhez. A nevelési cél nem tűrheti az egyoldalúan értelmi, szűkkeblűén tárgyilagos, éppen ezért színtelen, lélektelen — és hovatovább megalkuvó és gyáva — előadásmódot. Sokszor nélkülözzük még a nagy reformátorok lelki rajzánál is ezt a mélyebb beleélést, értékelést. Túlságosan sok materiális tényezőt számlálnak elő könyveink a reformáció szülőokát, elterjedését illetően is. (Majdnem csak : a saecularizációt, illetve a püspöki székek betöltetlen voltát emlegetik.) Úgy látszik tankönyveink nagyon számolnak azzal, bizonyára a helyszűke is kényszeríti erre őket, hogy a vallásórák tananyagán belül úgyis kielégíttetnek mindezen szempontok kívánalmai. Elfelejtik, hogy az iskoláinkba járó diákságnak helyenként 50%-a is, nem tanult soha protestáns egyháztörténelmet. (Mert nem is protestáns.) Szükséges a reformáció stb. mélyebb, lelki tárgyalása azért is, mert nem minden protestáns növendékünk képes a hittanórák megállapításait átvinni a történelemórákra. Könnyen az a tévgondolat születik meg lelkében, hogy (a példánál maradva) a reformáció és elterjedésének okai nem is olyan mélyek (üdvösség, kárhozat exisztenciális kérdései!), mint azt a hittanórákon tárgyalták, hiszen a történelemórák szigorúan tárgyilagos és száraz ténymegállapításai ezt látszanak igazolni... 2. A protestáns fejedelmek, államférfiak, szellemi kiválóságok és szerepük bemutatásánál sem elég (rendesen nem!) elmondani, hogy ,,vallásos fejedelem (illetve férfiú) volt“, vagy az egyszerű utalás bibliaolvasására (,,25-ször olvasta el az újtestamentumot“), hanem itt is életesen, meleg színekkel kell ecsetelni e férfiak kapcsola\
