Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Dr. Tömöry Lajos: A valódi protestáns szellemű világtörténeti tankönyv érdekében
Tömöri/ Lajos : A valódi protestáns szellemű tankönyv érdekében 233 ■ s tál a Forrással. Érzékeltetni kell (idézetekkel) stb. hitük alapjait, Isten akaratát tudakoló, Reá \igyázó egyéniségüket, gazdag lelki életük bizonyságait. Nem hallgathatjuk el pl. Bethlen Gábor jellemzésénél a fejedelem azon bizonyságtevését, amit első támadása után s a második támadás alatt Thurzó nádorhoz írt a tőle elpártoló főurak kicsinyhitűségének láttára.,,Isten nem csak az Ótestamentumban tett csodát, meglátja kegyelmetek, hogy Ő ugyanezt teszi ma is az övéiért!“ ,,Mert karja nem rövidül meg!“ A csodás kimenetelű, érsekújvári ütközet után, ahol kicsiny székely zászlóalj többezer főnyi császári hadat vágott le, ejtett foglyul és futamított meg saját veszteség nélkül (2 fő sebesült!), s az ellenség generálisát is elfogta, illetve levágta, hivatkozik is újra előbbi hitvallására, ugyancsak főúri híve előtt: ,,ugye, hogy nemcsak az Ótestamentumban tészen az Úristen csodát!?“ Cromwell, Ccligny, Gusztáv Adolf stb. rajzánál szintén nem lehet a közforgalomban lévő, bár dicsőítő, mégis semmitmondó elismerés hangján egy-két pozitivista megállapítással megelégedni. A világtörténeti könyvek egyetemes baja, hogy nem képesek ügy látni a történelmi események folyását, mint Isten kezében alakuló, általa vezetett egységes' folyamatot. Ehhez természetesen egyetemes, magasabb, prófétikus látás kellene. Mindenesetre evangéliumi látás. Nem könnyű feladat, mert a történeti események szálai, a cselekvő személyek tevékenysége, az irányító lelki tényezők a materiális vonatkozásokkal összekuszáltan jelentkeznek. Emberi önzés, hatalmi szempontok, hiúság és dicsszomj, aljas indítóokok keverednek, mint sátáni erők a történelemformáló isteni törvény és vonalvezetés hatósugarával. A nagy irányeszmék harcosai, intézmények vezetői a végrehajtás, a kivitel során megalkuvásaik és önzéseik miatt ördögien megnehezítik a megítélésnél tisztánlátásunkat. Tény azonban, hogy Isten megítéli a történelem folyamán az emberiséget. ítéletében azonban a kegyelem piros fonala vonul végig. (Ezt sem látja meg mindéh történész.) Éppen ezen a téren nem elég biztos és bátor a tankönyvek nagy része. Emlegetik az „igazság erejét“, „erkölcsi világrendet“, „erkölcsi törvények hatalmát“, de mintha soksz'or (nem mondom, hogy frázis), nem volna élet, bizonyosság az számukra. Egyszerűbb volna az erkölcsi világrend elvont, személytelen felfogása helyett az Élő Úr Isten, a bűnt büntető s a bűnöst üdvözíteni akaró Úr, és a Krisztusban Atya valóságát s személyes tényeit látni és felismerni a történésekben. A protestáns tankönyv itt adhatna egy valódi pluszt az állami és más felekezetű tankönyvekkel szemben. A tanár munkáját nagyban megkönnyítené egy ilyen világtörténeti tankönyv megjelenése. A megtérés (nemzeti s egyéni) nagy, megújító ereje kihangsúlyozásának hiányát is fájlalom tankönyveinkben. A múlt századokbeli finn, lapp, dán, svéd, norvég, walesi, angol, holland ébredés és a német pietista lelki megújulás mozgalmainak tárgyalása például (mind protestáns többségű országokban, a reformáció egyházaiban végbe-2
