Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Dr. Tömöry Lajos: A valódi protestáns szellemű világtörténeti tankönyv érdekében
Tömöri/ Lajos : A valódi protestáns szellemű tankönyv érdekében 231 jelenkori tényekkel, ezáltal értékeléshez jutottunk, s a megismert értékeket Í lelkünk épülésére használtuk fel. A tanítási menet e felvázolásából tehát nyilvánvaló az irodalom) történeti ismeretek közlésének helye. Hátra van még, hogy megválaszoljuk a két utolsó kérdést : mit tanítsunk az irodalomtörténeti ismeretekből és hogyan tanítsuk azokat? Mivel az elméleti anyag a második helyre szorult, számolnunk kell azzal, hogy egyes ismereti részei az adódó alkalomkor nem teljes egészükben kerülnek elő. Csak azt közijük, amire alkalomadtán szükségünk van. (Erre az Utasítások is módot nyújtanak.) Mi az tehát? Elsősorban azok az ismereti elemek, melyekre elengedhetetlenül szükségünk van a mü teljes birtokbavételéhez. Általánosan hangoztatott hibáztatás az, hogy e módszerrel kevés pozitív ismeretet közvetítünk. Ezzel szemben azt állítjuk, hogy a műalkotások fentebb vázolt ismertetése még több pozitív tudást kíván meg, mint az elméleti anyagnak az alkotástól elválasztott tanítása, mely azzal a veszedelemmel járt, hogy sok feleslegeset tartalmazott, vagy pedig igen lényegeset nélkülözött. Az elméleti anyag fentebb vázolt helyzetéből kifolyólag az irodalomtörténeti ismeretek a mű éppen vizsgált részével kapcsolatosan kerülnek elő. Ilyen körülmények között előfordulhat az, hogy nem a legnagyobb rendszerességben tárgyalhatok. Mégis a lehetőségek határán belül törekednünk kell arra, hogy rendszeresen dolgozzuk fel az elméleti részt is. Elgondolásunkat ennek megvalósítása is igazolja, mert a mű tartalmának jelentési részében teljességben és rendszerességben végezhetjük el ezen ismeretek közlését. A közlésre vonatkozóan természetesen irányadók mindazon utasítási követelmények, melyek az ismeretek átadását, valamint az osztály foglalkoztatását körvonalazzák. Nehéz utat jártunk meg : sok töprengés és elmélkedés szavakba zsúfolt útját, sok kísérlet, abbahagyás és újrakezdés emlékét őrizve meg. Nem tartozik megítélésünk alá, hogy gyakorlatunk s a belőle levont elméleti fejtegetéseink helyesek-e. Talán tévedtünk, talán helyes úton jártunk, de érezzük, hogy lelkiismeretes munkánk eredményességének tudatában használjuk e módszert. Közzéadtuk ösztönzőül másoknak gyakorlatuk és elméleti megalapozásaik közlésére. Aszód. Rágyánszki Pál. Á valódi protestáns szellemű világtörténeti tankönyv érdekében. Szakkritikusaink közül sokan protestáns középiskolai (főleg az V. oszt.) világtörténelmi tankönyveink egyik nagy hibáját a lélektelen adatközlésben (név, évszám) látták, más szerzőknél viszont
