Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Rágyánszki Pál: Az analitikus irodalomtanítás és az irodalomtörténet
230 Rágyánszki Pál: Analitikus irodalomtanítás és az irodalomtörténet Ha magunkévá tesszük e tapasztalati igazságokat, akkor el kell ismernünk a ráhangolás szerfölött nagy fontosságát. Az óraeleji egész módszeres egységre, az óraközi részismeretekre, s az óravégi akarati elhatározásra való ráhangolás eredménye egy talánnal enyhítve, mértékfoka annak a lelki, érzelmi telítettségnek, mely az egész megismerésére törekszik, mely nem lankad a részek kielemzésében és appercipiálásában, végül amelyik csak fokozza a lélekben már kialakult törekvést. Talán nem minden részében találó a ráhangolás-kifejezés, de ha arra gondolunk, hogy mindenütt a kezdetet jelenti, az érzelmi telítettség fokára való tekintet nélkül, akkor helyénvalónak kell tekintenünk. A jelen esetben az irodalomtörténetből vett tanítási módszeres egység ráhangolásának kérdése érdekel közelebbről bennünket. Sokféleképpen vezethetjük be az irodalomtörténeti ismeretek közvetítésére szánt irodalmi szemelvények tárgyalását. Egyet azonban nem szabad mellőznünk : a már egyszer megismert, azóta azonban elhomályosult irodalmi és irodalomtörténeti ismeretekre való utalást. Az ismeret értékének felismerésére, a felvetett kérdések megoldásának vágyára, az önmagát átadó munkára ezen keresztül serkenthetjük növendékeinket, ha kellő mértékben és módon használjuk. Érzésünk szerint elhibázott eljárás az, hogy a tárgyra való áttéréskor kérdések felvetésével, vagy csupán felszólítással összegezzük a tárgyra vonatkozó ismereteinket. Kész dolog, nehéz továbbindulni, mert nem az egész osztály,, hanem csupán néhány megnyilatkozni szerető, jobb emlékezőképességű növendék dolgozott eddig, azaz hiányzik az egész osztály cselekvésre kész lelke. Ha azonban a fentebb említett módon csak utalunk a régi ismeretekre, s körvonalazzuk a nyomukban kialakuló sejtelmes képet, akkor elérjük azt, hogy valamennyi tanítványunk lelkében kibontakozik valami, ami emberre vonatkozik a múltban, valami, ami tárgyra vonatkozik, s valami ami e kettőt egymáshoz fűzi. Most következik az osztályfoglalkoztatással végzett világosító munka, mely újabb és újabb ismeretek hozzáadásával a régi és az új ismeretek által egységes egésszé, világos képpé alakítja a kezdetben homályosan derengő lelkitartalmat. Természetes az, hogy ez a cselekvésfolyamat hosszabb időt vesz igénybe, mert sokakkal állunk szemben, akikkel külön-külön is, s együttvéve is a megismerésre, értékelésre, értékesítésre és élvezésre törekvő lelkiség kialakítását kell elérnünk. Hogy ezt a vágy-, érzületi avagy indulati aktusok felkeltésén keresztül érjük-e el, azt tárgyunk természete szabja meg. Mindenesetre minden eszközt meg kell ragadnunk, hogy az érdektelenséget legyőzzük, s minél magasabb fokra vigyük a megismerés, értékelés, értékesítés és az élvezés vágyát. Az ilyen természetű ráhangolás után bemutattuk az első részegységet. Bemutatásunk az alkotás értelmi, képi és zenei elemeinek a lehető legelőnyösebb kidomborítására törekedett. E szemléltetés után a költemény gondolatmenetének vázolásán keresztül a tárgy kihámozására adtunk lehetőséget tanítványainknak. Általánosságban a műalkotás tárgya szokott lenni a tárgyalás kiindulópontja. Ez azonban magasabb fokú értelmi művelet eredményeként jöhet létre, azaz oly ismeret kell legyen, melyet rendszeres munkával elemezünk ki, mint a megformált tartalom magját. Ennek következtében értelmi erőnk könnyebben birkózik meg a szemlélet vegyes benyomásai után a gondolatmenettel. Ennek vázolása után keressük a gondolati és érzelmi tartalom tulajdonképpeni mondanivalóját: a tárgyat s megformáltságának minden vonatkozásával egyetemben tartalmát, nemkülönben művészi értékét és irodalomtörténeti jelentőségét. így jutottunk el az ábrázolás, a kifejezés és a jelentés hármas egységének vizsgálatán keresztül a műalkotás elemeihez, melyeknek forrását a költőn kívül azokban a tényezőkben kerestük, melyek az irodalom, az irodalomtörténet körébe tartoznak. E műveletet a tartalom jelentési részének vizsgálata során ejtettük meg, mégpedig minden erőszakoltság és mellékesség nélkül. Vizsgálódásaink eredményét egybevetettük a már ismert történeti és.
