Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 19 Sajnos, a Baktay könyvét nem olvashattuk zavartalan élvezettel. A kitűnő orientalistát elragadja a tárgyszeretet, s nem elégszik meg azzal, hogy tárgyilagos ismertetést adjon. (Előző szép könyvének, a Szanátana Dharmúnak is felróhatjuk ezt.) A szerző tehát a jóga védőjévé, sőt magasztalójává szegődik. Hogy a jóga tanítását velünk elfogadtassa, igyekszik annak tételeit a mi természettudományos tételeinkkel összeegyeztetni. Ez az egyeztetés többnyire sántít, mint pl. a ,,szellemtest“ és a mi atomvilágunk között is. — A szerzőnek különben sem sikerült ennek a ,,fínomtestnek“ vagy ,,szellemtestnek“ a fogalmát világossá tenni előttünk. Egyszer anyagi princípiumnak látszik, máskor meg mintha az Aristoteles-féle hülé-hez, formáló elvhez volna hasonlatos, fia azután a jóga és a természettudomány között nem sikerül az egyeztetés, mint pl. a jógába a maguk módján „logikusan“ beilleszkedő csodák esetében, akkor a természettudomány húzza a rövidebbet. Ilyenkor a szerző igy ekszik ezeket a csodákat egy nevezőre hozni az evangéliumi csodákkal. Csakhogy az evangéliumi csodák lényegéhez egyszeriségük is hozzátartozik (sőt az is, hogy éppen .Jézus vitte véghez őket); a jóga csodái pedig bizonyos esetekben mindig törvényszerűen bekövetkeznek, ha a jógi a fejlődésnek már bizonyos fókát elérte. A szerző azonkívül védi a hindu tanítást a pesszimizmus vádja ellen, mondván, hogy nem az élet gyűlöletét tanítja, hanem csak bölcs közönyt az életforgataggal szemben. Ha azonban a hindu etika igazolását, célkitűzését nézzük, nem menekülhet a pesszimizmus vádjától. Légy jó, tanítja az l'jszövetség, hogy örökké élhess. Légy jó, tanítja a hinduizmus, hogy örökre meghalhass. Csak a pesszimizmus helyezi a nemlétet a lét elébe. így fogta fel a hindu tanítást Schopenhauer is, és ilyen értelemben olvasztotta rendszerébe. . Tekintve a mű világnézetkínáló jellegét, fel kell vetnünk, a kérdést, hogyan áll szemben az európai ember ezzel a legnagyobb keleti tanítással? Örök érdeklődéssel, csodálattal és mégis bizonyos idegenkedéssel. Bámuljuk a világ egészét átfogó és részleteiben oly aprólékosan kidolgozott, fejlett rendszerét. költői metafizikáját, és elismerjük magas erkölcsi célkitűzését. De mint világnézetet nem fogadhatjuk el, s ez azt jelenti, hogy a miénkkel ütközőpontjait el sem ismerhetjük. Amit belőle igaznak tartunk, azt megtalálhatjuk más szimbolika alatt a keresztyénségben, vagy az európai bölcseletnek már legelső rendszereiben, bár bizonyos, hogy részben mint keleti adóságot. Azt az alapvető elvet például, mely minden bölcselkedést lehetővé tesz, hogv t. i. „minden összefügg mindennel“, azaz a létező világ minden eleme viszonyban van a többivel, már Herakleitos-nál olvashatjuk, valamint azt is. hog\ a lelkidet a sors meghatározója. A teremtés és pusztulás összeilleszkedő munkájáról is szól már Herakleitos. Platón azután mindezt részletesen kifejti. A Stoa tanítja, hogy a tett gyümölcse megvetendő, Augustinus pedig, hogy az igazságot keresőnek befelé, önmaga felé kell fordulnia. Ezekért az igazságokért tehát már nem kell a hinduizmushoz fordulnunk. Vannak viszont a hinduizmusnak olyan elemei vagy jellegzetességei, melyek kihívják a nyugati ember idegenkedését és bírálatát. A szankhja-jóga fizikai világképét nem fogadhatjuk el, mert ellentmond a mi kísérletileg ellenőrizhető természettudományi ismereteinknek. Baktay azt veti ellen, hogy „átfogóbb szemlélettel kell közeledni a Lét értelméhez“, nemcsak azt kell elfogadni, amit a lépésröl-lépésre haladó tudomány a mai napig meg tudott állapítani. Azt felélhetjük rá. hogy a tudomány sok esetben válóban az „ignoramus“ álláspontjára helyezkedik, de eddigi eredményeivel ellenkező feltevéseket el kell vetnie, mert másképpen a szellem alapvető elveit tagadja meg. l)e nem fogadhatjuk el a szemlélhető világtól elforduló hindu tanítást a humanizmus nevében sem, mert ezzel a világgal mély emberi értékek kapcsolódnak. A humanizmus nemcsak egy gazdagon kiépített fogalmi rendszert jelent, hanem jelenti a konkrét világnak a képzőművészetek és a költészet által átlelkesített képét és az ehhez tapadó különlegesen fejlett érzelmi világot is, nem tudná tehát a külvilágot megvető és aszkétizmussal megszegényítő hinduizmust magábafogadni a nélkül, hogy önmagát meg ne csonkítaná. A keresztyén dogmák alapján álló hívő pedig az egész hinduizmust egyszerűen
