Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Rágyánszki Pál: Az analitikus irodalomtanítás és az irodalomtörténet
228 Rdgydnszki Pál: Analitikus irodalomtanítás és az irodalomtörténet kialakuló elméleti fejtegetéseink során először a módszerrel kívánunk foglalkozni oly értelemben, amint azt a gyakorlatból leszűrt tapasztalatok alapján látjuk, csupán a lényeg s a megváltozott feladatok megjelölésére korlátozva ismereteink közlését. A mai irodalomtanítási módszer régen hangoztatott, s a gyakorlatban sokhelyütt már előzőleg is keresztülvitt kívánalomnak engedett akkor, amikor az irodalomtanítás középpontjába a művet állította. Ezzel adva lett a módszer, mely nem lehetett más, mint: az analízis. Végtelenül sok és szép feladat vár megoldásra e módszerváltozás folytán. Bennünket elsősorban ezek a kérdések foglalkoztatnak : vájjon miképpen tudjuk megértetni az alkotást, hogyan szerettethetjük meg, végül mi módon juttatjuk el növendékeinket az alkotás élvezéséhez? Ezek a kérdések szorosan tapadnak a műhöz, minden erőltetettség nélkül megoldhatók. Jelenleg e kérdések vizsgálódási körünkből kiesnek. Komolyabb feladat elé állítja az új tanítási módszert a régi követelmény : az irodalomtörténeti ismeretek tanítása. Részeken át megmutatni a nagy egységet. A megszakítottságban felfedezni a nagy folytonosságot. Nehéz feladat, melyhez útitársként/ szegül az óra didaktikai felépítésének követelménye : az egységesség, vagyis az órán előkerülő valamennyi ismeret egymással való szoros összefüggése. Az irodalomtörténeti ismeretek azonban sokszor olyan természetűek, hogy nem lehet őket minden erőltetettség nélkül az óra egészébe állítani. Fennáll tehát a kérdés : vájjon miképpen lehetséges az irodalomtörténeti ismereteket az analitikus módszer segítségével tárgyalt művel kapcsolatosan minden erőszakoltság vagy mellékesség nélkül tárgyalni? A felvetett kérdésre — úgy gondoljuk — akkor adunk helyes választ, ha megvizsgáljuk tanításunk tapasztalataira támaszkodva az analitikus módszer természetét, körvonalazzuk benne a tanár és a növendék szerepét, megállapítjuk a vizsgálat helyes menetét, s végezetül pedig e vizsgálataink eredményébe belehelyezzük az irodalomtörténeti ismeretek tanítását, mint szerves egészbe tartozót. Az analitikus módszer ezerarcú : ahány kezdet, annyi arc, ahány műfaj, annyi kép, ahány ember, annyi változat, s mégis egy : analízis. Berzsenyi-óránk felépítése az esztétikai élmény kialakulásának lélektani törvényszerűségét vette alapul. Egy másikban a kiütköző zeneiségből indultunk ki, egy harmadikban a szerfölött értékes tárgy kínálkozott az elemzés megindítójának. Ez a változatosság biztosítja számunkra az órák élénkségét, fordulatosságát, az egyhangúság teljes kiküszöbölését. Változatossága, hajlékonysága egyben általános érvényűvé teszi e módszert, s ennek következtében bármilyen természetű tárgy vizsgálatára alkalmas. így az irodalomtörténeti ismeretek tanítását sem zárja ki, csupán függő viszonyba helyezi. Oly értelemben teszi ezt, hogy okadatoló elemként szerepelteti a vizsgálat azon részénél, amelyben keressük a műalkotásban az alkotót, s feleletet várunk arra a kérdésre, hogy az miért olyan, amilyen.
