Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Csanády Sándor: Korszerű magyar irodalomtanításunk első lustrumának tanulságai
224 Csanádi) Sándor: Irodalomtanításunk tanulságai Az új didaktikának vitathatatlanul jogos programmja az élményszerű és eszméltető munka : a lélekkel és értelemmel való átélés. Ez a munka azonban nem lendülhet végletekbe. Meg kell találnia a Vezérkönyvnek a bölcs mérsékletet az immár anatómiai boncolgatás jellegét mutató szövegmagyarázatban, meg kell találnia a művészetfilozófiái velleitással hivalkodó esztetizálásban stb. Bölcsen kell gazdálkodnia az idővel és anyaggal, mérsékletet tanúsítania a jelen kor irodalmának értékelésében és felölelésében, mert bár tudnia kell a tanulónak a jelen kor irodalmáról, de itt fenyeget legjobban bennünket az elfogultság veszedelme. A jelen korok irodalmának megítélésében minden nagy irodalomtörténetírónknak, esztétikusunknak voltak nagy tévedései! A mai kor emberei sem csalhatatlanok. Az a bizonyos 50 év itt is érvényes! Régen sokat-sokat emlegették a Lehr-féle „Toldi“-kiadást a sok magyarázat miatt. Amit akkor több-kevesebb joggal kifogásoltak, ma fokozottabb mértékben kezdik követni és alkalmazni. Amíg egy következő tanulmányban bővebben foglalkozunk — századunk első tizedébe visszanyúló vizsgálódással — az újszerű irodalomtanítás didaktikájával, itt csak annyit mondunk, hogy míg régen az olvasmányok az irodalomtanítás látóhatára alól ritkán emelkedtek fel a tanuló elé, ma meg a sok és sokféle kérdés, hivatkozás, vonatkozás rontja meg, homályosítja el az olvasmányok közvetlen és üde hatását. Az új didaktikában, ha nem vigyázunk, az egész testével odaáll a tanár az olvasmány és tanuló közé, helyesebben az olvasmány elé,, s így irodalomtanításunkat egy sajátságos napfogyatkozás fenyegeti. A szükséges, de mértékkel alkalmazott magyarázatoknál és a tanuló szellemének általános pedagógiáját szolgáló heurisztikánál is fontosabb az írásmű titokzatos hatása. Csak addig mehetünk a magyarázatokkal és anatómiai boncolgatással, hogy a rózsa megmaradjon virágnak, élő virágnak, s ne legyen belőle gyűjtemény a herbárium számára. Minden tárgynak és módszerének szolgálnia kell a tanuló szellemi kibontakozásának, izmosodásának alkalmát és célját, de jelesen az irodalomtanításnál semmiképpen sem szabad ebben a törekvésünkben annyira mennünk, hogy az írásmű hatásának imponderábiliáit, az írásmű lelkét kilúgozzuk. Az olvasmányok élményi hatását tűzte ki legfőbb pedagógiai célnak újszerű irodalomtanításunk, s éppen azt fenyegeti a legnagyobb veszedelem. Félő, hogy újszerű irodalomtanításunk elveszti a réven, amit nyert a vámon. Ne quid nimis ! Sopron.Csanády Sándor»
