Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Csanády Sándor: Korszerű magyar irodalomtanításunk első lustrumának tanulságai
222 Csanádi) Sándor: Irodalomtanításunk tanulságai Jelen sorok írójának alkalma volt számos, különböző jellegű gimnáziumban az 1942—43. év végén az érettségi vizsgálatokat végighallgatni, és azonfelül értesüléseket is kapott és szerzett különböző tankerületekhez tartozó gimnáziumok érettségi vizsgálatairól is. A bőven szerzett tapasztalatokat és értesüléseket azonban leginkább a magyar irodalom nemzetnevelő feladatával kapcsolatos kérdésekre és területre szűkítjük le. Irodalmunknak magyar sorsot hordozó, nemzetnevelő feladatát komoly szavakkal jelöli meg Kerecsényi Dezső: „A magyar irodalom a szolgálattevés irodalma... A k'is népek irodalma általában ilyen... olyan nemzet, mint a magyar, amelynek irodalma meg-megújuló emlékezésekkel utal a valamikori nagyságra, bensőségesebben éli át irodalom és élet kapcsolatát.“ Majd meg általános megállapítása: ,,A magyar szellemi élet ostromlott végvár.“ Valljuk és váltottuk a magunk részéről mindig, a szombathelyi értekezlet, Ugyanott dr. Simon László tanker, főigazgató nyomatékosan kiemelte, hogy ennek a nemzetnevelési célnak meg kell valósulnia irodalomtanításunkban, természetesen nem kizárólagos szempontként. S éppen ez hiányzott az első modern érettségi vizsgálatok feleleteiből : a magyar élet, a magyar sors és irodalom kapcsolatának bensőséges átélése. A tanulók értelmi állásfoglalása homályos, érzelmi magatartása közömbös volt, melegebb hőfokot nem árult el, akár folyamatos, akár megbeszélő formát mutatott a felelés. Éppen ez a tapasztalat indította jelen sorok íróját arra, hogy a készülő Vezérkönyv megjelenése előtt foglalkozzék a kérdéssel. . Nem lehet tehát a Vezérkönyv pusztán módszertani, az anyag gyakorlati feldolgozását tartalmazó segédkönyv,, afféle óravázlatok gyűjteménye, hanem tartalmával és szellemével a megvalósítható, hangsúlyozzuk : a megvalósítható szempontokat úgy foglalja szintézisbe, hogy irodalmunknak olyan egységes felfogású tanítása legyen elérhető, mely megtalálja és felismeri a magyar irodalmi alkotások mögött rejtőző magyar lelket. A nagy német nép irodalomtörténetében már a 18. sz. elejétől erős nemzeti öntudat nyilatkozik meg, s a 19. sz. elejétől keresik a nemzeti jelleget, nálunk pedig ma is van olyan, elég erősen érvényesülő szemlélet, mely irodalmunkból azt igyekszik kihallani, ami világirodalmi szimfónia. Perújítás alá kell venni az asszimiláns pozitivista filologizálók képrombolását, hagyományirtó eredményeit is. (Dr. Papp István stb. már megkezdték.) Súlyos és nehéz feladat lesz olyan Vezérkönyv megírása, amely az idegen igézet alatt álló szellemtörténeti irányzatot annak a magyar léleknek a vizsgálata és megismerése felé fordítja, mely akkor teremt időfölöttit, sőt akkor gyarapítja a világirodalmat, amikor saját singularis jegyeivel látja el a műalkotásokat. Petőfi nem akkor nagy, amikor Béranger mellett állhat, hanem akkor, amikor magában álló jelenség. Jegyeiben : magyar : értékében : egyetemes. A szellemtörténet fogalmát kétségkívül a nagy áttekintések határozzák meg, a vizsgálódásra kijelölt terület teljes felderítése. Ezen a jogon iktatták be újra a latinnyelvű irodalmat a magyarnyelvű mellé. De mi címen bántak és bánnak olyan mostohán a népköltészettel a szellemtörténet hívei? A magyar hagyományokkal hasonlóképpen. (Ezek is magyar szellem területei !) A szellemtörténet messzebb tekintő vizsgálódását nem lehet vámhatárok közé szorítani, de a hazai talajról nem röppenhetünk el, mert akkor beleszürkül nemzetkarakterünk egy általán s immateriális világképbe. Idézzük Pavp István : „Az irodalom életformád“ című tanulmányából a következő sorokat : „A magyar műre jellemző a nemzeti élménykor uralkodó helyzete. A sajátosan magyar műben a nemzeti élmény színez minden más élményt, a szerelmi és a természetérzéstől kezdve egészen az örök emberi élménycsomójáig... Irodalomtudományunknak ennélfogva egyik legfőbb kérdése ez : hogyan formálódott a magyar közösségélmény jellegzetesen magyar művekbe.“ Bővebben lásd e tanulmány III. d), e), f), továbbá IV. fejezetét kérdésünkre nézve. Súlyos és nehéz feladat lesz annak a Vezérkönyvnek a megírása, mely nem a ~,sujtás“-t keresi írásműveinken, nem is az irodalomköziség jegyeit,
