Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Csanády Sándor: Korszerű magyar irodalomtanításunk első lustrumának tanulságai
Csanádit Sándor : Irodalomtanításunk tanulságai 219 Hogy t. i. az V. osztály tantervi anyaga és célkitűzése meghaladja a 14—15 éves tanuló szellemi fejlettségét és műveltségi színvonalát, hogy nem célravezető a négy nagy írónak a VI. osztályban történő anticipált tárgyalása, hogy a IV—VI. osztályban sokat é's sokfélét kívánnak az Utasítások, de a Tanterv is, hogy a tankönyvek fölöttébb hiányosak, hogy a stilisztikai, műfaji, műformai, esztétikai stb. ismeretek tudatosítására és a tanultak rendszeres összefoglalására alig jut idő, hogy baj van a nyelvismereti anyaggal, mely túlságosan tudományos jellegű a középiskolai tanulónak, meg módfelett sok is, hogy a tantervi idő a felvett anyaghoz aránytalanul kevés stb., stb. A szombathelyi értekezleten 1942 november 10-én elhangzott előadások e problémákat tüzetesen kifejtették, és konkrét javaslatokat is tettek. Busák Béla jelentése azt igazolja, hogy a pesti tankerület tanárai — kevés kivétellel ugyanazokat tapasztalták az új Tanterv és Utasítások végrehajtása, alkalmazása közben, mint a szombathelyi tankerület szakemberei. Szinte valamennyi tankerület foglalkozott már a magyar irodalom tanításának kérdéseivel, s habár nem is adtak ki bővebb közleményeket, a rövid jelentésekből is az derül ki, hogy a nehézségek náluk is ugyanazok, mint az előbb megnevezett kerületekben. Ez a körülmény elgondolkodásra késztet. A Szent Benedek-rend győri gimnáziumának 1942—43. Évkönyvében Schmuck Puskái hosszabb cikkben foglalkozik a korszerű magyar irodalomtanítással. Az ő tapasztalatai, aggódásai, javaslatai részleteikben és végső összegezésükben is további ösztönzést és argumentumot jelentenek abban az irányban, hogy irodalomtanításunk korszerűsítésére szükség van, de szükség van a korszerűsítés keresztülvitelére kiadott Tanterv és Utasítások módosítására is. Szükség van megfelelő taneszközökre is. Schmuck Puskáinál is probléma az V—VI. osztály nyelvismereti és irodalmi anyaga, az esztétikai alapvetés ,,ad hoc“-szerűsége, a szövegmagyarázat, a módszer, a tankönyvek szűkszavúsága, a tanultak rögzítésének módja és lehetősége, a tanulóknak vezérpedagógusaink által túlságosan nagyra értékelt képességei stb., stb. Schmuck Puskái cikkéhez még az a megjegyzésünk, hogy őszinteséggel és a bajoknak ilyen nyílt feltárásával többre megyünk, és hamarabb megtaláljuk a helyes utat, módokat és eszközöket, mintha magunkba temetjük, ami kikívánkozik. 11. Az eddig elmondottakban a korszerű irodalomtanítás körül támadt hullámverésnek fontosabb mozzanatait akartuk összefoglalni. A lefolyt értekezleteknek, cikkezéseknek első, gyakorlati eredménye körülbelül egy Vezérkönyv lesz, melyet elsőnek szintén a szombathelyi értekezlet sürgetett. A Vezérkönyv sok didaktikai segítséget nyújt majd a tanárnak, de biztosítja irodalmunk egységesebb felfogású tanítását is, amire múlhatatlanul szükség van, amint a következőkben kifejtjük. Jelen cikkünknek is tulajdonképpen főcélja, hogy a készülő Vezérkönyvek megjelenése előtt foglalkozzék irodalmunk nemzetnevelő attribútumával és missziójával, mert irodalmunk korszerű tanításának a kétségkívül fontos és sok vitát indító módszertani problémája mögött olyan irodalomszemléleti elv húzódik meg, mely voltaképpen a legfőbb motívuma irodalomtanításunk egész megújításának, forradalmi átalakításának. Ha mélyebb vizsgálódást végzünk irodalomtanításunk fejlődésének történetében, akkor mihamar meggyőződünk arról, hogy nem lesz könnyű dolog megegyezéses békével zárni a vitát. Elvek rejtőznek a dolgok mélyén ! í
