Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Hazai irodalom
18 Hazai irodalom. HAZAI IRODALOM I ______________________; Dr. Baktay Ervin : A diadalmas jóga. Pantheon. Évszám nélkül. 257 lap. A szerző neve is bizalomra indítja a közönséget, de meg a tárgy is vonzó ; érthető tehát, ha ez a könyv rövidesen népszerű lett. De aligha csalódunk, ha úgv véljük, hogy az exotikum iránti érdeklődés mögött az ifjúság világnézetkeresése áll. S tekintetbe véve azt, hogy ennek a nagy tárgyszeretettel és alapos tanulmányok után megírt műnek —- a szerző tiltakozása ellenére — bizonyos világnézet-kínáló jellege van (ezt az is mutatja, hogy a könyv nem szakemberek, hanem a nagyközönség számára készült), részletesebben kell vele foglalkoznunk, sőt állást is kell foglalnunk* vele szemben. A könyv két részből áll. Az első részben a szerző bevezeti az olvasót a hindu bölcselet gondolatvilágába, a másodikban Patandzsali ókori hindu bölcs aforizmáinak fordítását adja, saját magyarázataival. Lássuk hát (vagy idézzük emlékezetünkbe) a hinduizmus tanítását, mely tételesen a ,,rddzsa jógában“ van összefoglalva. (Innen a könyv címe is.) A jóga bölcseleti rendszer, de* egyszersmind módszer is, mely a jóga igazságainak misztikus révületben történő átlátásához, átéléséhez, a ,,nagy felszabaduláshoz“ vezet. A módszer lényege bizonyos erkölcsi és életszabályok megtartása, majd fokozatos elfordulás a külvilágtól, melyben a jógit (a jóga gyakorlóját) az elmélkedés mellett testi gvakorlatok (különböző ülésmódok és lélekzetszabályozás) támogatják. A végső megvilágosodásban átélt igazság az, hogy az anyagi világ s vele az anyagba zárt értelem káprázat csupán (,,a Mája fátyla“), valóság csak a lélek, mint az ősvalóságnak, minden létesülés előfeltételének, a Brahmannak a megjelenése. Amint a jógi erre a belátásra eljutott, megszabadul az élet nyűgétől és beleolvad az egvetemes világlélekbe. Nem kell többé születnie. Itt érünk el a jóga etikájához, ehhez a kérlelhetetlen igazság jegyében fogant komor tanításhoz, mely a most vázolt metafizikával szorosan összefügg. Ennek az etikának a középpontjában a karma-tan áll, melynek lényege az, hogy sorsunk olyan, amilyenné saját tetteinkkel (és a gondolat is tettnek számít!) alakítottuk. Minthogy azonban a tapasztalat ezl a tanítást gyakran megcáfolná, a hinduizmus az újjászületés tanához folyamodik. Vagyis nem egy életen belül érvényesül a karma törvénye, hanem a „ínegelőző életekben elkövetett cselekedetek is tehertételként számítanak. A halál után a testet elhagyó én az ú. n. „fínomtestben“ székel (Baktay még „szellemtestnek“ is nevezi) és ez alakítja ki az új testet azután magának, vagyis ez a „fínomtest“ mint formáló és létesítő elv vándorol születésről-születésre és viszi magával a tett-következmények majdan kibontakozandó csíráit. Az én lényege az egyéni létezés szomjazása, ezt kell a jóginak megöldökölnie, mert így a tett-következmények csíráit is elpusztítja, és örökre megmenekülhet a létforgalagból és visszaolvadhat a Brahman-ba, minden létezés ősokába. Hogy ez a megszabadulás csak a tudás legmagasabb fokán lehetséges, vagy hogy egyáltalában a tudásban való előhaladás az erkölcsi haladást is jelenti, ebben van a hindu bölcselet racionalizmusa. A metafizika és etika a „szankhja-jóga“ fizikai világképével egészül ki, mely számunkra szokatlan fogalmaival, merev rendszerével a régi kínai tudományosságot juttatja eszünkbe. De ha arra nem is volna alkalmas, hogy kísérletileg ellenőrizhető tudomány épüljön rá, arra mégis jó, hogy mint — mondhatnánk munkahipotézis —- a lélekről szóló tudománynak alapépítményül szolgáljon. Érdekes az a felfogás, mely az erkölcsi törvényt, mint a természeti törvény egy esetét tünteti fel. Az teszi ezt lehetővé, hogy az erkölcsi törvénynek és magának az egyéni sorsnak a hordozójává testről-testre vándorló s az én-nel összekötött „fínomtest“ maga is anyagi princípium. Ez adja a hinduizmus megkapó egységét. Tudnunk kell végül, hogy megismerési módszere nem a racionális fogalmi megismerés, hanem g közvetlen meglátás, „a dolgok lényegével való belső eggyéválás“, az intuíció.
