Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 9. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 2 >7 Beírván mindenhova a megfelelő alakzatokat, a tanuló egyrészt látja a szabályos következést (Xágu, Xé&jjui, Xextf^acjzat, — IXs;a, iXs;á;j.irjv, éXe^^v — stb.), másrészt teljes áttekintést nyer és a vizuális tipus könnyebben is bevési. (Ha a latin szókat is melléírjuk, ne mulasszuk el, hogy felhívjuk a különbségekre a figyelmet, amelyek az egyes alakzatok jelentésében s használatában a két nyelv közt fentállnak!) Nem akarván igénytelen fejtegetéseinket a mai papíripséges világban hosszúra nyújtani, csak még néhány kikapott példát a könnyítési lehetőségekre : A számneveknél, tízesek képzője latin — ginta, görög — /.óvta tehát triginta = tpizxsvti stb. A perfectum reduplicatiója : do, dedi, Sí-Susm, óé-őio**, — stb. A vocativus még a kivételekben is hasonló : áv&cw-sq, a/Spuzz mint eorvus, corve, de deus és IhoS vocativusa is ugyanaz. Egyes képzések is megfelelnek ; a kezdő igék képzője se — ex; senesco = yr(pxoxw. Ahol csak lehet, más nyelvi tudást is felhasználunk a meglévőkből (magyar, német, stb.), amikor analógia akad. Pl. <puXáx-ja). = <poXá(jOb); magyarban : fut-jón — fusson stb. S igy folytathatnánk még nagyon soká, hisz magam egy egész kis görög alaktant készítettem el ez alapokon ; — de felesleges, mert közönségesen ismert dolgokról van szó. Mégis, azt hiszem, nem egészen hiábavaló felhívni erre különösen fiatalabb, kisebb gyakorlattal rendelkező kartársak figyelmét, vagy olyanokét, akiknek nem szakjuk a görög nyelv és kénytelenek azt tanítani. Ha csak egy-két esetben sikerült ötletet adnunk, s csak egy két helyen okozunk könnyebbséget tanárnak, tanulónak, akkorinál1 el is érték ez igénytelen sorok céljukat. Csurgó. Dr. Écsy ö. István. HAZAI IRODALOM I Zágoni Harra György: A mennviségtan tanítása. Debreceni Könyvek kiadása. 1943. 288 ). 12 P. A Debreceni Könyvek Magyar nevelés sorozatának második köteteként jelent meg Barra György könyve, az első magyar középiskolai mennyiségtanmódszertani munka. A középiskolában mennyiségtant tanítók régóta várják már első teljes módszertanuk megjelenését. Ezen a téren nemcsak a külföld szakirodalma, hanem hazai másfajú (főleg alsófokú) iskoláink is megelőztek bennünket. Egyes részletproblémákra vonatkozólag találhattunk ugyan felvilágosítást a különböző tanügyi folyóiratukban, újabban pedig a Mennyiségtani és Természettudományi Didaktikai Lapokban, de teljes módszertanért a külföldi irodalomhoz kellett fordulnunk. Ennek pedig a nyelvi nehézség mellett volt egy sokkal nagyobb hátránya, és pedig az, hogy bármennyire nemzetek feletti tudomány is a matematika tanítása, mégis lélekformálás, s u lélekformálás eredménye nagy mértékben függ magától a formálandó
