Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 9. szám - Hazai irodalom
208 Hazai irodalom. lélektől, annak ismeretétől is. A magyar lélekre vonatkozólag pedig ezt nem adhatta meg nekünk a külföldi munka. Ennek tudatában már nem tartjuk olyan súlyosnak szerzőnknek munkája megírására késztető tapasztalatait, hogy „a kezdő tanár lélektani tájékozottsága megdöbbentően hiányos, didaktikai előkészítése nem kielégítő, szaktudományi jártassága nem egybevágó a középiskolai gyakorlati követelményekkel“ (13. 1.). Lélektani alapvetés vezeti be a munkát. Ebben szerzőnk — főleg a hazai lélektani irodalom alapján — a személyiség kibontakozásának útját rajzolja, s a lelki jelenségek közül az értelem és gondolkodás-pszichológiáját fejti ki. I\ár, hugv kényszerítő körülmények miatt — mint előszavában mondja (14. ll) —- a már megírt lélektani alapvetésnek csak ezt a két fejezetét közli, mert — hogy egyebet ne említsünk — a gyermek érzelmi világának ismerete nélkül sem lehet elképzelni eredményes és gyümölcsöző tanítást. Megszívlelendőnek tartjuk, amit a következő fejezetben a matematika művelő és nevelő értékéről mond, s különösen ajánljuk a matematikát előszeretettel támadók figyelmében. Nagy hasznát veszi azonban maga a matematikus is, mert kész fegyvert kap benne a védekezésre. A két nagy részre — általános és részletes módszertanra — tagozódó munka első részének második felében.az oktatómunka módszertanát tárgyalja, s ebben a tárgy- és időbeosztás, az ismeretközlés, ellenőrzés és elbírálás gyakor- • latát írja le, sok hasznos tanácsot adva kezdő és gyakorlott tanárnak egyaránt. A munka második részében — a részletes módszertanban — nyilatkozik meg legjobban, hogy a könyv írója mögött másfélévtizedes tanári munka, a tanárjelöltek képzése és tanulmányi látogatásai alkalmával szerzett és gondosan összegyűjtött gazdag tapasztalatok állanak. Áll ez főleg az első fejezetre, amelyben „A számtani és mértani alapok“ címen az I—II. osztály anyagát dolgozza fel módszertani szempontból. Ezeket a gazdag tapasztalatokat látjuk megnyilvánulni a másik két fejezetben is (Az elemi matematika alapvetése III—V. osztályos, Az elemi matematika továbbépítése, VI—VIII. osztályos anyag). Sok kétes problémát tisztáz, állást foglal beidegzett, de teljesen fölösleges, téves, sőt káros szokások ellen, s különösen fontosnak tartjuk azt, amit a túlzásba vitt módszereskedésről, az elvont definíciók alsóbb fokon való megtanításáról (úgy is mondhatnánk : betanításáról) mond. A tanulni és mindig jobbat adni akaró tanár á sok gyakorlati tanácson kívül nagy hasznát veheti a sok utalásnak, a gazdag irodalmi anyag felsorolásának is. Természetesen lehetne vitatkozni azon, hogy vájjon mindenben igazat adjunk-e Barra Györgynek. Hogy nem túlságosan önkényes-e a gyermeki lélek fejlődési fokainak az a beosztása, amit ő — nyilvánvalóan a későbbi gyakorlati tananyagbeosztásnak megfelelően — felvesz ; hogy az óra taglalásának az a módja helyes-e, ahogy ő ajánlja, vagy pedig az összefoglalás nem a tanult anyag szabálvbafoglalása, hanem az egész óra (elmélet, gyakorlati alkalmazás) egybeállítása akar lenni, s így nem a gyakorlati alkalmazások elé kerül, hanem az óra utolsó mozzanata kell legyen ; hogy nem okozna-e túlságosan nagy nehézséget, még a legnívósabb osztályban is, az általa közölt és megtanítandónak vélt ismeretanyagnak a megtanítása, vagy még csak a bemutatása is (spirálisok stb.). Ezek azonban nem döntő szempontok, s láthatólag ő sem ragaszkodik a túlságosan merev megkötöttséghez, hanem hangsúlyozza a tanítás rugalmasságát. Könyvének, mint az első középiskolai mennyiségtan-módszertani munkának, ott a helye nemcsak a tanári könyvtárakban, de minden matematika-tanár saját — ha még oly kicsiny — könyvtárában is. Még csak ennyit : kétségtelen, hogy leány- és fiúlélek között mérhetetlen különbség van, s ez legjobban a matematika tanításánál mutatkozik meg. Erről hivatalos tantervűnk azonban nem vesz tudomást. Erre mutat legalább is a leány- és fiúgimnázium matematika anyagának teljes tantervi azonossága. (Igaz ugyan, hogy az Általános Utasításokban találunk egy fejezetet a leányok és fiúk nevelésének különbözőségéről, de ez csak elmélet; a gyakorlatban a tanítási anyagnak — s természetesen a tanítási módszernek is — feltétlenül különbözőnek kell lennie.) Barra György is csak a fiúlélek megnyilvánulásaira
