Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Megjegyzések
16 Megjegyzések, szemléletnél, annál a mérsékeltebb feladatnál, melyet a Tanterv a bevezető sorokban (12. old.) megjelöl. Szép és nagy feladat ez is, de elérhető. Sőt ezt el is kell érnie minden iskolának : az értékes magyar ember megnevelését az irodalom segítségével, ill. azzal is. . . Nemzetünk ezer esztendő óta, de különösen az utolsó századokban egyebet sem tesz, mint puszta életéért és fennmaradásáért folytat végnélküli, keserű küzdelmet. A nyugati népek időnkénti harcaik ellenére is ráértek kőházakat építeni, hasonlóan szellemi kultúrájukat nagyra emelni és kiterebélyesíteni, mi pedig egy-egv szellemi óriásunkkal tudtunk csak jelt adni magunkról. Szellemiségünk teljes kibontására sem időnk, sem anyagi erőnk nem maradt, de gyakran nem volt meg a magyar szellem szabad szárnyalásának egyéb feltétele sem. Kénytelenek voltunk a körülményekkel megalkudva, más népek szellemi hatásait fokozottabb mértékben elfogadni. Ha ebből a szemszögből nézzük a magyar irodalom tanítását, annak nemzetnevelő feladatát, akkor alig mondhatunk mást, mint azt, hogy kevesebb esztetizáldst, csak annyit, amennyi egy középiskolai tanulónak szükséges, ellenben tanulja megbecsülni a magyar költőket, írókat, azoknak munkáit. Mindig is az voll a baj, hogy irodalmunkban inkább a fogyatkozásokat, az idegen költők és írók munkáiban meg lehetőleg az értékeket kerestük. Következzék el az a magyar irodalomtanítás, mely az abszolút esztétikát nem más népek irodalmán keresztül alkalmazza a magyar szellemek alkotásaira, nem állandóan viszonyítva, nem mindig csali azt keresve, ami európai a magyar alkotásokban, hanem elsődlegesen azt, ami immanens érvénnyel magyar. Csak ezután következzék az európai szemlélet, mert különben a mindig leselkedő és mindig résenálló kozmopolita szellem ragadja karjaiba a tanulót, s irodalmunk nemzetnevelő feladata egészen háttérbe szorul. Az egyetemes humánumot nem lehet, nem is szabad elzárni tanítványaink elől, de mégis elsőbb feladat, hogy a magyar irodalomban a magyar lélek történetét és alkotó erejét lássák. Nem ok nélkül tértünk ki erre a kérdésre, bár a célunk elsősorban az értekezletről való beszámoló. Ezzel a kérdéssel sok minden más probléma is összefügg. Elsősorban a célfeladatok, azaz a R. Utasítások kívánalmai, melyekkel az értekezlet behatóan foglalkozott is. Az értekezlet előkészítő munkálataiban nemcsak a szombathelyi tankerület gimnáziumai vettek részt, de részt vett abban a nagykőrösi és a kalocsai gimnázium is. Megtárgyalta az értekezlet a tananyagot (Tanterv), a célfeladatokat (R. Üt.), a módszert (Ált. Ut.), végül igen kimerítően a tankönyv problémáját. Ezeket a kérdéseket az elmúlt esztendők tapasztalatai alapján Barla István nagykanizsai kegyesrendi gimn. igazgató, Faragó József, Varga Erzsébet kőszegi ev. leánygimnáziumi tanárok, Tóth Ciprián kőszegi bencés gimnáziumi tanár. Szemző Magda szombathelyi áll. leánygimnáziumi tanárok fejtették ki. Mindegyik komoly felelősséggel, nagy elmélyedéssel bontotta ki a reábízott kérdést. Majd dr. Augusztinovicz Elemér soproni áll. gimnáziumi tanár foglalta egybe az értekezlet eredményét, s tett határozott javaslatot a gyakorlatnak is megfelelő tankönyvre. Sokat lehet kiolvasni abból a körülményből, hogy az értekezlet tagjai, az előadásokhoz való hozzászólások csak erősítették az előadók fejtegetéseit. Egyetlen ellentétes vélemény nem hangzott el. Végül e sorok írója, mint tanulmányi felügyelő, a nyáron folyt előmunkálatok, az értekezleten elhangzott előadások, hozzászólások alapján összefoglaló javaslatot tett. A javaslat részleteit, valamint a megokolásokat inellőzve, csak a fontosabb pontokat emeljük ki. így : ‘ k 1. A nyelvismereti anyag terjedelmére, minőségére és módszeres beosztására nézve térjen vissza a Tanterv az 1938. év előtti állapotra. Nem valók elmélkedő, értekező, száraz leírást adó olvasmányok az I— III. osztályokba, de még a IV. osztályba sem. A IV. osztályban ,,Toldi“ és a magyar nép életét, gondolkozását ábrázoló, leginkább eseményes, vonzó olvas-
