Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 1. szám - Megjegyzések
14 Megjegyzések. MEGJEGYZÉSEK IrodaluiuDk korszerű tanításának kérdése. Irodalmunknak az 1938. évi Tanterwel, Ütasításokkal, tankönyvekkel megindult korszerű tanítása körül egyre nagyobb hullámok gyűrűződnek. Szemlénkis többízben foglalkozott idevágó kérdésekkel. Az 1942. évi novemberi számban is hangos panaszt olvastunk az V. osztály tantervi anyaga miatt. A magyar irodalom tanításában mutatkozó nyugtalanság nem kerülte el felelős tényezők figyelmét sem. Kétségkívül megújhodásra volt szükség irodalmunk tanításának anyagában, célkitűzéseiben, módszerében és eszközeiben egyaránt. Feltehető azonban a kérdés, mégpedig a szerzett tapasztalatok alapján, hogy a nagy változás, mely forradalmi átalakulásnak is nevezhető, számolt-e minden tekintetben a gyakorlati lehetőségekkel, az élei adottságaival. Jelen írásunknak nem az a célja, hogy a kérdés tárgyalásába szélesen belebocsátkozzunk — bár hisszük, hogy erre is meglesz az alkalmunk — inkább rövid híradás akar lenni mostani közleményünk. Inkább csak jelezni akarjuk, hogy az a nyugtalanság, mely kíséri megújított irodalomtanításunkat, a folyóiratok cikkein, a tanári szobák beszélgetésein túlnőtt. .Még április hóban kezdődött, tehát több, mint félévig tartó, a kérdés minden részletére kiterjedő komoly munkálatok után dr. Simon László tanker, kir. főigazgató, a szombathelyi tankerület vezetője, 1942 november 10-re szákértekezletre hívta össze a tankerület igazgatóit és szaktanárait. Nagyon sokat mond az a körülmény, hogy az értekezleten egyetlen szóra 75—80 ember jelent meg. Az igazgatókat 3—4 szaktanár kísérte el az értekezletre. Elnöklő főigazgatónak irodalmunk tanítását, annak lényegét és célját, általános vonalait és részleteit is határozott, tömör fogalmazásban megjelölő megnvitója szól minden magyar tanárnak. Ide is iktatjuk egész terjedelmében. íme : > ,,Az eredményes munkát kereső és vállaló tanári lelkiismeret aggodalmai adták meg az indítást, hogy — a körülmények engedte előkészület után — a mai szakértekezletet összehívjam. Ennek szükségességét megérlelték az elmélyülő szellemi műhelymunkát aggasztóan megzavaró bizonytalanságok, amelyek a magyar irodalmi nevelő oktatásnak új tantervéhez kiadott utasítások végrehajtása és a tankönyvek kétségbevonható használhatósága nyomán álltak elő. l)e a szakértekezlet szükségességét igazolta is az a szinte fellobbanó készség, amellyel az érdekelt szaktanárok — nemcsak a szombathelyi tankerületben, hanem ezen kívül is — az első puhatolózó felhívásra felfigyeltek. Igazolja az értekezlet szükségességét a rendkívül nagy érdeklődés is, amely — a hivatalos előadókon kívül — a tankerület valamennyi állami és felekezeti gimnáziumának igazgatóját, kiküldött és önként jelentkező tanárait olyan szép számban elhozta. És igazolva látjuk értekezletünk szükségességét abban a miniszteri nyilatkozatban is. amely egy hónappal ezelőtt Kolozsvárott hangzott el, s amely leszögezte a mindnyájunktól hangoztatott valóságot, hogy ,,a középiskolák felsőbb osztályaiban igen csekély a magyar nyelv és irodalom óráinak a száma“, biztatást ad az ezen a téren bekövetkező előnyös változásra. Az .első elaborátumok — amelyek az ügy többoldalú megvilágítására kiküldött kérdésekre nagy gonddal készültek és hozzám kerültek —, a tapasztalatok lerögzítéséből jobbára meddő, ilt-ott éles kritika-konklúziókká eredményeződtek. . . Bár ezekre a kritikákra nem nyomható a magátkellető öncélúság bélyege, mégis — mivel megjelenése egybeesik látszatra hasonló kortünetekkel —
