Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 8. szám - Rapcsák András: A geometria axiomatikus tanítása a gimnáziumban

I 182 Rapcsák András: A geometria axiomatikus tanítása a gimnáziumban. már csak azért is, hogy a kritikusabb növendékek hitelét ezzel ne rontsuk. Sajnos, a számelmélet és algebra axiomatikus felépítésére közép­iskolában gondolni sem lehet, hiszen az még magasabb fokon is igen nagy nehézségekbe ütközik. Sokkal könnyebb a helyzet a geometriá­nál. A geometria axiómarendszerei igen egyszerűek, és már az ala­csonyabb osztályba járó tanulók is könnyen megjegyezhetik egyszerű­ségük és ábrázolhatóságuk miatt. Természetesen geometriában is kerülnünk kell a „Részletes Utasítások“ megjegyzése szerint azt a módot, hogy egyenesen az axiómák felsorolásával kezdjük a tárgya­lást, és a végzett anyag csak tételek és értelmezések tömege legyen. Ugyancsak nem törekedhetünk a rendezési és egybevágósági axiómák elvontsága miatt a teljességre sem. Nem szabad teljesen az indukciót sem kikapcsolnunk, mindig sok speciális kérdés megoldása után kell az általánosra térni, és az axiómákkal is csak azután kell meg­ismertetni a növendékeket, miután legalább egy direkt és indirekt bizonyítás rendelkezésünkre áll. Mindig ügyelnünk kell azonban arra, hogy az indukció hátrányára a dedukció domborodjék ki. Jelen kis értekezésem célja, hogy a gimnázium egyes osztályai­nak geometriai anyagán végigfutva, megemlítsem azokat a helyeket, ahol, véleményem szerint, az axiomatikus tanítás helyénvalónak látszik. A számtani rész tárgyalásánál meg kell elégednünk az egyes tételek közötti kapcsolatok kimutatásával, esetleg azon tételek újból való rövid tárgyalásával, melyre a bizonyításunknál szükségünk van. Az első három osztály geometriai anyaga nemigen nyújt módot a tanulók értelmi színvonala miatt sem dedukcióra. Ezekben az osztályokban az egyszerűbb síkidomok és testek, szimmetria, szerkesz­tések vannak előírva. Itt is igyekezzünk a tanulókkal megláttatni, hogy a mennyiségtanban mindent be kell bizonyítani. Már első osztályban is pl. mikor a négyzet két átlójának az egyenlő­ségét tanítjuk, nyolc-tíz négyzeten méressük le a tanulókkal a négy­zet átlóit, hogy lássa a növendék azt, hogy az nem azért igaz, mert a tanár úr azt mondja, hanem azért, mert ő bármelyik négyzetnek az átlóit leméri, azokat mindig egyenlőeknek találja. Ne felejtkezzünk meg soha azokról az esetekről sem, amikor alkalmunk nyílik vala­milyen igazságot úgy bebizonyítani, hogy azok régebbi tételek követ­kezményei. Ezeket mindig húzzuk alá. Jó példa erre a négyszög szögeinek Összege első osztályban. Mikor első osztályban ezt a részt tanítottam, miután több, különböző alakú négyzet szögeit leméret­tem, és azok összege mindig 360° volt, megkérdeztem az osztálytól, hogy a tanterem négy szögének összege vájjon mennyi? Mindenki azt felelte : 360°. (Nem tökéletesen téglalap alakú volt a terem.) Felszólítottam őket, mérjék meg. Az nyilván nem sikerült. Miután az óra egyik részében a háromszög szögeinek összegét tárgyaltuk, igye­keztem az érdeklődésüket aziránt felkelteni, hogy méfés nélkül %

Next

/
Oldalképek
Tartalom