Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Dr. Stibrányi Gyula: A tananyagkiválasztás és tantervkészítés alapelvei
Dr. Stibrányi Gyula: A tananyagkiválasztás és tantervkészítés alapelvei.177 lati érzék nélküli „weltfremd“ ifjúságot bocsátanánk ki a mai küzdelmes életbe az élelmesebb idegenek előnyére. A gyakorlati értékű ismeretek felvétele történhetik a régi tárgyakba való beillesztéssel, ez a szerencsésebb eset, vagy új tárgyként való beerőszakolással. Tantervűnk ez utóbbit választja, így a rendes tárgyak száma 20—21 és egy sorozat rendkívüli tantárgy. Bekövetkezett az az állapot, amitől Pauler óva intett: Az anyag túlzsúfolása felületességre szoktatja a tanulóifjúságot. A túlterhelés végén kedvét és lendületét elveszíti. A mai ember idegessége, világnézeti ingadozása, homályos gondolkozása azért van, mert túlterhelték a középiskolában. A túlterheléssel megölöm a formális képzés lehetőségét. Formális képzéshez nagyfokú nyugalom szükséges (Pauler 29. 1.). Nincs más megoldás, mint az egységes négy osztály után az V. osztálytól kezdődő széttagozódást a humanisztikum, a reáliák és a modern nyelvek irányában intézményesen bevezetni (Végrehajtási utasítás 56.1.) az intézeti bürokrácia leépítésével. Az igazgatóhelyettes és a segédkező tanár problémává lett, Dongó Orbán értekezik is róla (OKTEK, 1939. 345. 1.). Sőt úgy hírlik, hogy egyes igazgatók már titkárokról ábrándoztak. Az iskolába nem irodai személyzet, hanem oktató tanár kell, elsősorban pedig egy második természetrajz-szakos tanár. A tanterv — Pauler szerint — a tananyag olyatén elrendezése, hogy azt a tanuló minél könnyebben elsajátíthassa. Elkészítésénél két szempont az irányadó : 1. az anyag felépítésében a logikai és 2. a tanításban a lélektani, hogy képes-e a gyermek az anyagot megérteni, appercipiálni. A megértés feltételei: 1. a részekre választás, analitikus folyamat; 2. az egész felépítése a részekből, szintetikus művelet és 3. összefoglaló, kiemelő, osztályozó művelet, amit mi conceptiónak is nevezhetnénk. Pl- gépet szétszedhetünk, újra összerakhatunk, de a lényegét csak az alkatrészek együttes működésének „megragadása“ után értjük meg. Az írás-olvasásnál a gyermek könnyen megtanulja a betűket, egymás mellé is tudja helyezni azokat, de az összeolvasásra csak későn, akkor is hirtelen jön rá ő maga. A tanítás feladata ezen megértési folyamat előidézése, amelyet provokálhatunk, de nem erőltethetünk (Pauler 41. 1.). Legkevésbbé akkor, ha a tárgy meghaladja a gyermek értelmi fejlettségét. Ezért minden tanítás titka a jól megalapozott szintézis, amelyik megkívánja az anyag hézagtaían és fokozatos felépítését. A gyermeki fejlődéshez alkalmazkodik a történeti elv, a tudat egységének törvényéhez pedig a koncentráció, az egymásravonatkoztatás, „A tudat nem raktár, hanem Organismus, ahol minden összefügg.“ E klasszikus követelményekhez hozzácsatolja Pauler még a tanterv világnézeti meghatározottságát. Ezt nemcsak a vallásoktatás és a filozófiai bevezetés adja meg, hanem minden tantárgy, ahol a gyermek egyes értékítéleteiből egyetemes értékfogalmakat alakíthatunk ki az emberi életre összpontosítva, és ezáltal állásfoglalásra késztetjük a világgal és az élettel szemben. „Arra a felfogásra kell
