Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 8. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés, tanárképzés
Vilé: dr. Bessenyei Lajos: Tudósképzés tanárképzés. 169 Hittud. Szeminárium Sopron Tudósképzés, tanárképzés. Ez a mostani világháború egy óriási szivacs, amely minden nemzet életfolyamatának a tábláját tisztára törüli, „Tabula rasa“-t csinál, és odaírja egyetlen szónak, egyetlen gondolatnak ezt: „Háború!“ Ez tölti be lelkünket, ez foglalja le testünket, e körül forog a köznek és magánosnak minden működése, elhatározása, cselekvése. Különösképen igaz ez akkor, ha úgy, mint most, „totális háború“ van, vagyis az egész nemzet a háború szolgálatába van állítva. Időszerü-e vájjon ilyenkor olyan kérdéseket felvetni, megvitatni, amelyek megoldásához béke és nyugodt viszonyok szükségesek ? Nem teljesen céltalan fáradság-e foglalkozni a tudósképzés, a tanárképzés feladatával? Közismert tény, hogy nálunk beállott a tanárhiány, mégpedig mindenféle iskolafajban egyaránt. Meg is indultak azok a különféle kezdeményezések, amelyek segíteni akarnak a tanárhiányon. Mi, tanárok, a tanári fizetések rendezését, helyesebben: megfelelő emelését sürgetjük, mert meggyőződésünk, hogy a mai fizetési rendszer már nem teszi kívánatossá a tanári pályát az ifjúság előtt. És ezt az anyagi rendezést azért tartjuk halaszthatatlannak és legelsőrendü kultúrpolitikai feladatnak, mert a visszatért területeink magyarságának lelki visszahódítása, a megszálló idegen fajtáknak céltudatos szellemi mételyezését és rombolását eltüntető, megtisztító nevelés és tanítás számbelileg és minőségileg egyaránt kielégítő tanárságot igényel. A mennyiséget tehát a fizetés megjavítása biztosítaná. De hát a minőséget? Erre is gondolnunk kell, ennek megoldása is legalább annyira fontos, mint a számbeliség. Ha tehát kérjük és sürgetjük az anyagi rendezést, akkor kötelességünk foglalkozni a szellemiség, a tanárképzés problémájával is. Mert bizony ott is van teendő elég, úgyhogy súlyos kérdések várnak döntést. Ha a magyar nemzet művelődéspolitikai tábláján ott is uralkodik a „háború“ vezérszava cselekvésirányító gyanánt, azért éppen a most vázolt okok miatt nemcsak lehet, de kell beszélnünk a tanárképzésről is. Kormányzó Urunk az 1935. évi április hó 27-re egybehívott országgyűlés megnyitása alkalmával kifejezést adott azon kívánságának, hogy a kormánytól törvényjavaslatot vár a főiskolai oktatás korszerű újjászervezéséről. Evégből Hóman Bálint akkori kultusz
