Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 7. szám - Dr. Horváth Károly: Tessedik eszméi és Csurgó példája

Dr. Horváth Károly : Tessedik eszméi és Csurgó példája. 161

legfőbb oka a mi gazdálkodó népünknek fogyatékos gazdasági tudása, hiányos gazdasági neveltsége. Ott él a magyar gazda a dunántúli kis falvakban és az alföldi kisebb-nagyobb tanyákon. Már nem egészen úgy, mint az apja és nagyapja. A civilizáció hullámverésének több fodra oda is eljutott már, a technikai külső kultúrából már sokat felvett, de sok, igen sok helyen a gazdálkodás módjának mikéntjében minden a régi még. A megszokottság ül a föld művelésében, az állatok tenyésztésében még sokszor ott is, ahol már a mécsest, a „pipist“_a villanykörte, a csizmát pedig a cipő váltotta fel.

A tudásnak a gazdálkodás terén is az iskolákból kell elindulnia a magyar falvakba, a magyar gazdatömegek közé. Még mindig nem egységes a vélemény ebben a tekintetben, pedig Tessedik már Széchenyi István előtt világossá tette, hogy a tudás hatalom, tehát tanulni kell. Még mindig az élet iskoláját tartják nálunk a legjobb, sőt igen sokszor az egyedüli iskolának. Csakhogy az élet iskolájában szedik a legtöbb tandíjat is, ott tanul legdrágábban, saját kárán, a tanulatlan gazda. A falu minden vezetőjének : .pap, jegyző, tanító stb. telítve kellene lenni gazdasági műveltséggel, tudással is. Egyes állások betöltésénél feltétlenül meg kellene követelni a gazdasági szaktudást is, hogy a népnek szakképzett, hivatásos vezetői lehessenek. Magyarországon a kereskedők csak 7%-át teszik hazánk összes lakosságának. De nézzük meg, hány alsó- és középfokú iskolájuk van?! Azt a régi idők kultúrpolitikája kitermelte, de az országfenntartó, a katonák legnagyobb tömegét adó kisgazdákról nem gondoskodtak így.

Ezért elsőrendű művelődéspolitikai kötelességünk a magyar ifjúságot ráállítani a magyar talajra és legnagyobb részletességgel feltárni előtte a magyar föld értékeit. A gazdasági növénytan és állattan, mezőgazdasági vegytan és földrajz, a növénytermesztés és állattenyésztés stb. nemzeti tantárgyakká lesznek, ha hazánk növény- és állatvilágát, a magyar föld ásványait, hasznosítható növényi és állati termékeit, a magyar ember, a magyar nép évezredes küszködését mutatjuk be tanulóinknak.

Ifjúságunk szokja meg a növényeknek nemzetgazdasági szempontokból való értékelését. Tudja, ha nem is jár gazdasági iskolába, miben rejlik a magyar búza különleges értéke. Mennyiben kell a talaj anyagát, a trágyázást, művelésmódokat és terméskiválogatást módosítanunk, ha azt akarjuk, hogy búzánk bármikor megállja helyét a világpiacon. El kell mélyednie a magyar ifjúságnak a búzafront titkaiba, s tisztában kell lennie a versenytárs : az amerikai Manitóba- s Garnet-búza elénkrugtató versenyképességével. Ha rákerül a sor, tudnia kell, mint tegye ismét alkalmassá a túlterhelt talajt arra, hogy a magyar búza elfoglalhassa régi helyét a világpiacon.

Ismernie kell a gabonatermelés földrajzi feltételeit, hiszen agrár állam vagyunk. Éreznie kell ifjúságunknak, hogy mindannyian abból élünk, amit a magyar erdők, rétek, mezők, kertek, gyümölcsösök, szőllők okszerűen megművelt talaja ad nekünk. Ezen épül kultúránk is. A termőföldön nyugszik Zeneakadémiánk, Operánk, Tudományegyetemünk, minden kulturális intézményünk. A Miatvánkban imádkozott mindennapi kenyeret mindannyian a földműves, a gazda, a paraszt — a polgár kezéből kapjuk .A magyar parasztban a testvért, fajunk őserejét, megújhodásunk forrását kell néznünk. Ennek kapcsán rá kell mutatnunk a gazdasági, természettudományi nevelés legfontosabb feladataira. Nálunk úgyis helytelenül értékelik a diplomákat és az életpályákat. Az úr nálunk — a közfelfogás szerint— irodában ül és akta-