Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 7. szám - Tóth István Lajos: Nemzeti öntudatnevelés és a magyar művészi alkotások

Tóth István Lajos : Xemzeti öntudat nevetés és művészi alkotások. 155

Történelmünk súlyos csapásai alatt igen sok művészi alkotás és emlék pusztult el, de még így is maradtak reánk oly nagy számban, különösen az újabbkori ásatások után tudjuk, amelyek híven kifejezik a magyar alkotószellem nagyságát és hivatását itt a Kárpátok medencéjében.

Talán egyszerű kivitelben, szerény arányokban, sokszor bús elhagyatottsághan fogjuk találni, de megtaláljuk mindenütt.

A magyar műalkotások tanításával kapcsolatban sokszor felvetődik az a kérdés, minő szerepünk volt nekünk magyaroknak az európai nagy kultúrmunkában, s mint aránylag kicsiny nép, odaállhalunk-e bátran a nagy népek alkotásai mellé a mi műalkotásainkkal, vagy jelent-e ez nekünk olyan értéket a nemzet számára, vagy jelentőséget a nemzet életében, mint ahogyan azt sokszor állítjuk?

Ilyenkor csak hivatkoznunk kell a kis északi testvérnépünkre, a finnekre, ez a nép a rengeteg orosz birodalom nyomása alatt élt évszázadok alatt, tiltakozott és védekezett ellene, megfelelő fizikai erőt latba vetni nem tudott, és így más eddig ismeretlen erőkre kellett támaszkodnia egyenetlen nagy küzdelmében már több ízben. Ez a tragikus helyzet teremtette meg ott is, mint oly gyakran nálunk is, a lelkek oly magasztos összelőbbanását, amely néhány évtized alatt a finn nemzeti eszmél oly tiszta ragyogásban szülte meg. Ebben az eszmében fogant a finn művészet minden hatalmas alkotásának létrejötte, vagyis ott az erő, ahol egy nagy eszmében való törhetetlen hit termékenyíti meg a lelkeket.

Mert elernyedt fajok, megalkuvások között tengődő fáradt nemzetek nagy életre, örökéletű és értékű alkotásokra képtelenek. Tehát nem a szám, a mennyiség, hanem a nemzetek lelkében élő törhetetlen hit, akarat és alkotókészség nagy társadalmában és történetében.

Nekünk is itt kell reámutatnunk önérzettel, hogy a mi sorsunk is ilyen tragikus sors volt, de nemzetünk minden nagy bukásából újraéledt, mert voll benne hit, erő és olyan teremtő, alkotó lélek, amely mindig megtalálja a módját és eszközét, hogy egy nemzetet felemeljen a mélyből, s felemelkedve, erőiben megújhodva újra önmagára találjon.

Másik fontos körülmény a magyar műalkotások tanításával kapcsolatban központi helyzetünkből adódó külföldi hatások mellett műalkotásaink magyar nemzeti jellegének megítélése és kihangsúlyozása, mert a nemzeti öntudat kialakításának első feltétele a fajbeli önmegismerés, ezen alapul a tudatos nemzetek akaratának minden számvetése,-fajbeli önmegismerés nélkül rejtettek és sorvadok a nemzet legszebb értékei és tulajdonságai is. Tehát ezeknek, vagyis a magyar művészet nemzeti jellegének kihangsúlvozása, amint látjuk, célunk elérése érdekében fokozott mértékben fontos.

Azt is tudjuk, hogy a magyar művészet és szellem egyik legszebb vonása az, hogy az idegenből jött szellemi áramlatok elől sohasem zárkózott el mereven, hanem az átvett korszerű eszméket mindig a saját képére és lelkűidének megfelelően tudta átformálni. Az új stílusok a magyar földön mindig valami sajátos színt, jelleget kaptak, és az európai hatás nem csökkentette művészetünk nemzeti jellegét, hanem színvonalát emelte, ilyen módon művészetünk megőrizve sokszor ősi magyar jellegét, sohasem tagadta meg európai mivoltát. A különböző stílusok egész Európát minden időben átszelték és a nemzeti művészetre nem mindig hatottak károsan, minden ország igyekezett befogadni a nagy stílusokat és azokat átalakítani a saját hagyományaik és ízlésük szerint.

Ez a megállapítás a magyar művészetre is vonatkozik, és mégis csak nálunk írják ezt tévesen a nemzeti jelleg hiányára és kárára, éppen ezért művészetünk történetének és alkotásainak nemzeti jellegének megítélése és elvi tisztázása már a középiskolában is elengedhetetlenül szükséges.

Már most melyek azok a korok, stílusok, művészek és műalko-