Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 7. szám - Tóth István Lajos: Nemzeti öntudatnevelés és a magyar művészi alkotások

154 Tóth István Lajos : Nemzeti öntudatnevelés és művészi alkotások.

Az új középiskolában is ennek a célnak megfelelően részesítették a tárgyak rangsorolásában elsőbbségben a magyar irodalmat, történelmet és földrajzot, mint nemzeti tárgyakat, sajnos, ebből a rangsorolásból a magyar műalkotások kimaradtak.

Éppen ezért iskolai nevelésünk is sok új színt kapott eszközeiben, módszereiben és célkitűzéseiben. Az új nevelés arra épít, hogy ifjúságunknak necsak értelmét neveljük, hanem érzelmeit is, akik szívvel-lélekkel, szívük minden érzésével a magyar cél, az örök magyar gondolat szolgálatába álljanak, vagyis amikor a nevelés igazi eredménye az egységes magyar világnézet kialakítása lesz. Tehát belekapcsoljuk ezáltal az egész magyar ifjúságot a magyar nemzeti sorsközösségbe, amelyben nemcsak részese, hanem szerves alkotóeleme lesz a nemzeti kultúrának.

Ebben az új világnézet kialakításában, amelynek alapja az igazi öntudatos lélekben művelt magyar ifjúság, igen hálás szerepet kapnak azok az eszközök és módok, amelyek a magyar műalkotások óráiban adódnak, ezáltal a magyar rajztanárság is belekapcsolódik a nemzetnevelés nagy és sorsdöntő munkájába, mert hiszen a magyar szellem és alkotó géniusz munkáit'ismerteti, s mint ilyen alkalmas arra, hogy az ifjúság nemzeti öntudatát emelje.

Ezáltal a magyar rajztanárság is belekapcsolódik a középiskola nemzetnevelési eszményeinek kialakításába, vagyis a nemzeti öntudatnevelés magasztos munkájába.

Közéleti viszonyaink, régi iskolapolitikánk, tragikus magyar helyzetünk nem mindig volt alkalmas arra, hogy fajbeli kultúrával és a benne való hit erejével töltsék meg a magyar ifjúság lelkét akár az iskolában, akár az iskola elhagyása után ; gyakran lélekben föl nem készülve szaladt neki a művészetek szabad, sokszor tetszetős nemzetközi és hamis értelmezésén alapuló világának. Tehát nem volt művészeti politikánk, ha volt is, elhibázott volt, a magyar középiskola pedig nem nyújtott semmiféle művészi nevelést. Egységes nemzeti fölfogás és vezetés hiányában az ifjúság iránytű nélkül vergődött, és sokszor idegen vagy sekélyes vizekre tévedt.

Ezen á nagy hiányon akar segíteni az új magyar középiskola, amikor nemcsak tanít, hanem ugyanolyan mértékben nevel is, nemcsak általános emberi, hanem sajátos magyar műveltséget és művészeti nevelést is ád.

Ebben a nagy, egész világon dúló viharban minden öntudatos nemzet és nép magának akarja biztosítani a jövőt nemcsak fegyverrel, hanem más eszközökkel is, és semmi áldozatot sem sajnálva arra törekszik, hogy a jövendő ifjúságot teljesen megnyerje nemzeti eszményei számára. A nevelés célkitűzéseiben pedig mindenütt a népi és nemzeti hagyományokat és értékeket veszik alapul a belső megújhodást szolgáló harcban.

Már most melyek azok az eszközök és módok, amelyekkel ezt a kitűzött célt mi is el akarjuk érni?

A magyar művész hivatása fokozottabb mértékben az, hogy műveivel népének lelki nevelője, gondolkodásának, ízlésének megnemesít ője legyen, és alkotásaiban a művészet örök törvényei mellett azáltal, hogy a szépre törekszik, lelkének táplálékát korának, nemzetének, fajának eszményeiből merítse. Ma már tudjuk azt világosan, hogy a művészetek legigazibb bizonyítékai minden idők, fajok és nenizetek kultúrájának, tehát megismerésük a nemzeti géniusz megbecsülése, s a nemzetismeret szempontjából elengedhetetlenül szükséges.

Keressük tehát a nemzeti öntudat első feltételét : az önmegismerést. Keressük ezekben a jellegzetes magyar alkotásokban a magyarság, a magyar faj lelkét, amelyben együtt van erkölcsi ereje és nagysága és kifejező nemes formanyelve.