Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 5. szám - Megjegyzések
Megjegyzések. 115 Befejezésül engedjék meg, hogy ismertessem azokat az elveket, mely szerint optimálisan összeállíthatunk egy tanuló gyermek számára egy napra való élelmezést. Reggelire : amikor a cél inkább a védő tápanyagokon van, adjunk tejet, kávét vagy kakaót kenyérrel. Tízóraira : kenyér vajjal vagy tojással, vagy sajttal, vagy mézzel, vagy lekvárral. Cél: inkább energiátadó tápanyag nyújtása. Ebéd : legyen a háztartás ebédje, amely lehetőleg tartalmazza az okosan összeválogatott védő és energiátnyujtó tápanyagokat. Uzsonna : szintén tej, kávé vagy kakaó. Vacsora : a háztartás vacsorája, amelynek összeállítási elve, hogy könynyen emészthető, ingermentes legyen, és feltétlen tartalmazzon főzeléket vagy gyümölcsöt. Ezekben mutattuk be tanulóifjúságunk helyes táplálkozásának élettani alapismeretét, s szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az egészséges fejlődő szervezetnél semmi különösebb mesterkedésre nincs szükségünk a táplálkozás szempontjából, hogy gyermekünk korának megfelelően jól tanulhasson. U. i. ha biztosítani tudjuk az itt elmondott elvek szerint a megfelelő táplálkozást, a tanulás és megfigyelőképesség maximális teljesítése szempontjából a szülő megtette a maga kötelességét, ha az eredmény mégsem lenne megfelelő, ne másban, mint magában a tanulóban keressük az okot. Irodalom : Beznák : Népegészségügy. 1938. Varga : Ifjúság orvosa. 1943. Rosztóczi—Than : Korszerű katonai élelmezés. 1942. Debrecen. Dr. Sarkady László. MEGTEGYZÉSEK _____________________________ Az evangélikus jelleg kidomboritása iskoláinkban. (Az arad-békési, békési, csanád-csongrádi evangélikus lelkész-tanár-tanítóértekezleten 1943 március 25-én elhangzott előadás gondolatmenete.) Az iskolát régidőtől fogva templom mellé építették, s ez határozott utat jelöl ki munkájában. A régi időben a lelkésztanárok nemcsak jól tanítottak, hanem egvházias szellemben is neveltek (pl. Szigethy Lajos, a Luther lelke írója, a nagylelkű adományozó tanár). Minden tanárnak ilyen szellemben kell dolgoznia, nemcsak az igazgatónak vagy vallástanárnak. Az iskolákról szóló egyházi törvény is hangoztatja, hogy az egész testületnek kötelessége az egyházias nevelés. Egész életre kötelez] magát a tanár, tanító, mikor iskoláinkban vállal állást. Sajnos, sok tanerő csak addig hangoztatja egyházias gondolkodását, míg álláshoz nem jut, azután megfeledkezik erről. Pedig iskoláink csak egyházépítő nevelő munkájukban lehetnek más iskoláknál értékesebbek, egyháztagjaink előtt kívánatosabbak, nem épületben, felszerelésben, még tanításban sem : az evangélikus lélek emeli ki őket. Mert az iskola egyházközség : néha nem is kicsiny, mert pl. a budapesti gimnázium 450 evangélikus növendékével és hozzátartozóikkal együtt igen nagy gyülekezetnek felel meg, csak nevelni kell ezt. Honnan merítheti a tanár a lelket erre a munkára? Egyházunk nem törődik eléggé ifjúságunknak e munkára képzésével, a tanárjelölteket nem nevelte eddig (most van már egyetemi lelkész, ki előadást is tart). Evangélikus tanárképzésről kellene gondoskodni vagy legalább is továbbképzésről. Prőhle Károly pár év előtt tett erre indí t ványt, mely azonban nem jutott megvalósulásra. Pedig úgy érezzük, hogy a már 2*