Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 5. szám - Megjegyzések
116 Megjegyzések. munkálkodó tanárok továbbképzése még fontosabb lenne, mint a tanári pályára készülőké, mert hangot egyideig még okiadnak, s kell is hogy adjanak. Haladás az, hogy tanári, tanítói evangélizációkat rendeztek utóbbi években. Az evangélikus tanáregyesületnek is hivatása az ilyen nevelés. De hároméves elnöksége alatt a cikkíró úgy tapasztalta, hogy igen nehezen mozgatható meg az evangélikus tanárság (szétszóródottság, az utolsó három év közlekedési stb. nehézségei). De miért ne lehetne Békéscsaba környékén vagy Budapesten (hol 120 tag van) kört szervezni, mely munkálkodnék? Ha összefogunk, ez megvalósítható. < ♦ Az evangélikus tanárképzés úgyszólván megoldhatatlan, mivel a teológiai kar nincs a bölcsészetivel egy városban. Indítványozza : rendezzen a lelkész- és tanáregyesület együttes továbbképző tanfolyamot: ezen dogmatikai, időszerű egyházi kérdések mellett bevezetést nyernének a hallgatók abból, miként kell a tanítás egyes tárgyaiban evangélikus vonatkozásokat belevinni. A tárgyi nyereségen kívül a testvéri összejövetel is elmélyítené a hatást. Az iskola maga evangélikus gyülekezet. Lelkésze a vallástanár, felügyelője az igazgató, másodfelügyelője az igazgatóhelyettes, presbiterei a tanárok, tanítók. A gyülekezet életnyilvánulásait megtaláljuk benne (istentisztelet, könyörgés, belmissziói munka). Követelmény, hogy mindebben minél több tanár vegyen részt, ne csak a vallástanár. Oltárképnek megfelelnek a vallásos képek, bibliai, egyháztörténelmi alakok, események, egyházunk vezetőinek képei. Mint a lelkésznek látogatni kell híveit, úgy kell az iskolának is tennie, akkor nem lesz annyi hűtlenség, reverzális : a személyes hatás sokat javít. Itt az osztályfő példaadásának igen nagy fontossága van, de minden tanárnak példát kell nyújtania (szomorú jelenségek : a gyülekezeti életben részvétlenség). Nemcsak maga az iskola gyülekezet, hanem elő is kell készítenie a gyülekezeti életre. A tanár éljen benne iskolája gyülekezetében (ha lakás szerint nem is tartozik oda), akkor több bizalommal hozzák a szülők iskoláinkba gyermekeiket. Az ifjúság iskolai szövetsége (Gyámintézet, Luther-szövetség, Diákszövetség) nevel arra, ho0y majd kikerülve az iskolából, a felnőtt gyülekezet ifjúsági munkájában legyen tevékeny. S ott mindkét nembeli ifjúság találkozzék, mert ez a reverzális elleni küzdés szempontjából igen lényeges. Példát hoz fel, mint vehet részt az iskola énekkara, zenekara a gyülekezet megmozdulásában is. Nevelni kell a gyülekezetei, ez pedig csak az ifjúság útján történhetik : legtöbb szülő akkor kapcsolódik bele, amikor gyermeke van, akkor jut közelebb egyházához (néha e kapcsolat megszűnése után el is szakad!). Kívánatos lenne, hogy a pár éve elhatározott evangélikus tantervi utasítás úgy, mint a népiskolák számára, középiskoláink részére is elkészüljön. Megújhodásra van szükségünk most különösen, mikor az istentelenség kapuink előtt állott : benn talán elnémult a külső vészre, nem pusztult azonban ki, s csak várja a kedvező alkalmat újabb térfoglalásra. Fel kell magunkat ellene vérteznünk. Csak Krisztus lehet sebeinknek orvosa, az ő útján kell e nehéz kérdéseket teljes összefogással megoldanunk. Dr. Bánkúti Dezső. Irodalom és „pozitív“ tudás. Sohse LFejtem, mekkora örömmel olvastam végig új Utasításainkat. Épp akkor csöppentem át a gimnáziumba, úgynevezett „nehéz terepről“ : fiú kereskedelmi iskolából, paradicsomi környezetbe ; leányok közé. A fiúk szaknevélést kaptak, sok gyakorlati tárgyuk közt elszigetelten állt az irodalom, a maga heti két-három órájával. Még magam sem értem rá, a sok levelezési anyag miatt, hogy legalább a tulajdon német óráimon támogassam a saját munkám : költemény-olvastatásra ritkán jutott idő. Annál becsesebb volt az a tapasztalatom, hogy még ebben az iskolafajban is a magyar óra teremt köztudatot. Ahol különféle felekezetű tanulók főnek egy fazékban, még a hittan lélekformáló erejét is felülmúlta a költészet. Az irodalmi óra. ha egész mélységében vállalni tudjuk a feladatot : vallásos nevelés, élet-ismeret, magyarság-tudomány. Valamilyen módon minden fiatalt az egyénisége gyökerén fog meg.
