Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 5. szám - Dr. Sarkady László: A táplálkozás befolyása a tanulásra és a figyelőképességre
' 110 Dr. Sarkady László : A táplálkozás befolyása a tanulásra. A szervezetnek azonban, ha munkát végez, a munka súlyosságának megfelelően mindig több és több energiára van szüksége. A munkában eltöltött órák szerint a test többletkalóriája a következőkben alakul : Könnyű munkánál óránként . . Mérsékelt munkánál óránként . . Nehéz munkánál óránként . . . Nagyon nehéz munkánál óránként 75 kg kalóriával több. 75 150 ,, ,, ,, 150—300 „ 300—500 „ Az 5—11 éves gyermekek mozgásban eltöltött játékóráit könnyű munkának, a 11—15 éves fiú játékát mérsékelt, a hasonló korú leányokét könnyű munkának kell számítani. A helyes táplálkozás szükségességének felismerése az újabb orvostudomány, és pedig a táplálkozástudomány érdeme. Régebbi orvoslás csak szervek gyógyítására törekedett. Tulajdonképpen a vitaminok és az ásványi sók értékének felismerése óta ébredt az emberiség a helyes táplálkozás fontosságának tudatára. A táplálkozás öröklött hajlamunk mellett alapja az egészséges életünk kifejlődésének, ezzel együtt pedig egész nemzetünk fejlődésének. A ma élő orvosnak nem csak betegség-gyógyítónak, hanem egészségőrzőnek is kell lennie, s felelősséggel kell bírnia a nemzet egészsége tekintetében is. A helyes táplálkozás nem jövedelem kérdése csupán, hanem főként a tudásé. Ezt óhajtjuk most adni az igen tisztelt szülőknek, amikor ismertetjük azokat az alapélettani tudnivalókat, melyeknek birtokában gyermekeik helyes táplálkozását irányíthatják. Az orvosnak ugyanis legfőbb munkatársa a családanya. Helyesen jegyezte meg Riedling, hogy az egészség útja nem a patikán, hanem a konyhán át vezet, sőt már Hypocrates is azt tartotta, hogy tápszereink legyenek egyszersmind gyógyszereink. Mint már említettük, különböző tápanyagaink alkotórészei, tehát táplálkozásunk alapanyagai a fehérjék, zsírok, szénhidrátok, víz, sók és vitaminok. Igaz, hogy a fehérjék, zsírok, szénhidrátok egymást energiapótlás szempontjából helyettesíthetik, azaz, ha pl. zsírmentesen élünk, de bővebben fogyasztunk fehérjét, vagy szénhidrátot, a szükséges kalóriamennyiség biztosítva van. Kiderült azonban a kísérletes vizsgálatokból, hogy a fehérjékkel kapcsolatban nem egészen így állunk, mert egy bizonyos mennyiségű fehérjére a szervezetnek feltétlenül szüksége van. Ezt a minimális fehérjeszükségletet nevezzük fehérje-minimumnak, amit Pflügers, a neves német fiziológus, úgy fejezett ki : fehérje nélkül nincs élet (ohne Eiweiss kein Leben). Később kiderült, hogy ugyanez áll a vitaminokra vonatkozóan, sőt az is, hogy nem annyira a fehérje-minimumra van szüksége feltétlen a szervezetnek, hanem csak annak egyes fon- « tos részeire, ú. n. essentiális-aminósavakra. Ezek pedig hasonlatosak a vitaminok alkotórészeihez. Tudnunk kell, hogy essentiális-aminósavakból, illetőleg a vitaminokból sokszor igen kicsiny mennyiség
