Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 95 vizsgálom először, milyen tárgy szép, vagy az idealisztikus, vagy a realisztikus elmélet szerint kell haladnom. Első ecetben a művész Én-je veszti el jelentőségét, második esetben a szemlélő Én. Böhm definiálja az aestetikai szemléletet, mely szerint az Én akkor szemlél aestetikailag, ha a tárgy kényszere alól felszabadulva, szinte játékosan szemlél. így világítja meg Kant „érdektelenségét“ is. Ezt azonban csak a tárgy emlékképével tehetem. Itt kapcsolódik az aestetikai alanyhoz az aest<tikai. tárgy. Ezt a szabadon előbukkanó emlékképet, vagyis a kép elválását a tárgytól, jelenésnek nevezzük. Ez a jelenés azonban aestetikai valóság, amint a szemre és fülre való hatás által megnyilvánult, a reális tárgy. Az aestetikai tárgynak két mozzanata van : jelentése és önállítása. Az előbbi a tartalmi, az utóbbi a formai mozzanata. Ez a forma azonban nem kívülről hozzájáruló határozmánv, hanem a tartalom önállításának szemléleti módja, mely a tartalom és öntudat projectiv erejének összhatása. Az Én a jelentést különböző síkokba vetíti, míg végre az érzéki síkba jut, mint műalkotás. A művészetek célja is kideríthető ezen a ponton. A cél csak aestetikai lehet, vagyis a művészet meg akar szabadítani, s öntudatunkat a legmagasabb fokra akarja emelni. Legmagasabb rendű műalkotás tehát a világdráma, mely a világképet a maga egészében tárja elénk. Böhm most analizálja a jelenés kialakulását a művészi lélekben, melynek végső mozzanata az érzéki síkban való ábrázolás. A képszerű jelenés érzékileg vagy akusztikus, vagy optikus irányban valósul meg, a szerint, hogy az Én, vagy a Nem-Én projiciálódik. A lélektani ismereteink fogyatékossága miatt a műélvézés problémájának csak vázlatos kidolgozását kapjuk. E szerint az alkotás és a műélvezés ugyanaz ar aktus, csak fordított irányú. A műélvezésnél a műalkotás az impulsus, melyből kiindulva kihámozzuk a jelenést, és ebből rekonstruáljuk az egészet. Végezetül az aestetikai kategóriák analizálása következik, melyből az objektív és szubjektív aestetikai kategóriák közötti összefüggés nyilvánvalóvá válik. Örök kára a magyar filozófiai irodalomnak, hogy a komikum tárgyalása teljesen hiányzik. Külön ki keli emelnünk mégegyszer ezt a semmilyen fáradságot és áldozatot nem kímélő munkát, mellyel az Ő. E. T. és a sajtó alá rendező dr. málnási Bartók György lehetővé tették a műnek, filozófiai irodalmunk egyik gyöngyszemének megjelenését. Rapcsúk András. Weis István : Hazánk társadalom ra jza. A Nemzetnevelők Könyvtárának hetedik köteteként jelent meg a Nemzet ismeret csoportjába sorolt Hazánk társadalomrajza Weis István tollából. E könyv célja az, hogy a mai magyar társadalom tükörképét mutassa be. A jelenségek tárgyilagos leírására törekszik, s az olvasóra bízza, hogy következtetést vonjon le s összevesse a hallottakat saját tapasztalataival. Végső fokon arra indít, hogy felismerjék minél többen : „Társadalmunk egészséges átalakítása nélkül állami létünk nem erősödik meg. s nehezebben találjuk meg helyünket Európában.“ * . Bevezetésében áttekintő képet nyújt a magyar társadalom fejlődéséről, rétegeződésének okairól. Társadalmi vonatkozásokban hazánkban mindig számolnunk kell a megelőző korszakok berendezéseivel. Másik fontos megállapítása az, hogy társadalmunk századok óta gyenge, egyensúlvozatlan. Weis vizsgálódásának vezető szempontjai a következők : 1. Települési helyein vizsgálja a magyar népet, mert a helybeliség, a környezet adja meg az alapjelleget. így kerül vizsgálat alá a magyar tanya, falu és város. A bírálat nem lévén célja, csak a bajokat tárja fel tiszteletreméltó következetességgel. Igen érdekes és tanulságos az a rajz, amelyben Magyarország falvait bemutatja vidékről-vidékre, tájegységek és falutelepülési egységek alapján. Békésben és Csongrádban megemlíti, hogy az uradalmak felosztása esetén új falvak telepítésére bő alkalom nyílnék. De a Dunántúlon ehhez a kérdéshez nem nyúl. 2. Az osztálytagosulás jellemzése a következő állomás, vagyon, jövedelem és ezzel kapcsolatos külső formák szerint. Ebben beszél a parasztságról,
