Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 93 ne próbáljuk a válság okait megszüntetni. Igaza van Imrének : a fogalmi lisztázással kell az egészségesebb folyamatot megindítani. Nemcsak azért, mert ez világítja meg a nevelési szükségletek és tényleges nevelés közti ellentéteket, hanem azért is, mert ez akadályozza meg a nevelésnek az élettől való elszakadását, ez gyengítheti a napi politikának a nevelésre gyakorolt egészségtelen befolyását, s végül — ami különösen fontos — ez oszlatja el a nevelés embereinek lemondó, a maguk munkájában nem bízó hangulatát. Imre hivatkozik az utolsó 20 év nevelésügyére : ennek ingadozó mérlege és fejlődésbeli egyenetlenségei nehezítik meg a megváltozott feladatok nyugodt megoldását. Szubjektív motívumokra is rámutat Imre : maga a nevelői pálya is válságban van : „Semmi sincs, ami kívánatossá tegye, sok van, ami az ifjakat elriasztja.“ Imre nevelői hivatást, nem politikai szerepet szán a nevelésnek. „Még jobban mutatja a válságot, hogy a nevelésről való közbeszédben, az új rendezésére irányuló, sokszor igen határozott törekvésekben mindinkább háttérbe szorul a szellemi kiművelés gondolata. Ezzel azonban háttérbe szorul a szellemi kifejlődés lehetősége is, ezzel pedig az egyéniségnek tudatossá és nemessé, azaz személyiséggé való kialakulása válik lehetetlenné. Mintha nem a személyes meggyőződésre és állásfoglalásra való képesség, hanem a feltétlen alárendelés és engedelmesség kifejlesztése lenne megint egyszer a nevelés eszményévé.“ Imrének ez a megállapítása világos dokumentuma annak, hogy az utolsó három évtized alatt nemcsak az igazi nevelés, de a lelkiismeretes nevelő is olyan dilemma elé került, melyet csak az ismeretlen jövő fia fog megoldani. Budapest. Dr. Kemény Gábor. A Tohlv Kör Irodalmi Évkönyve. Szerkesztette Császár István, Pozsony, 1942. Ennek a kitűnően megszerkesztett Évkönyvnek több mint irodalmi jelentősége van. A szlovákiai magyarság írói évtizedeken át ápolták az egyetemes magyar eszményeket, s mikor a történelmi jóvátétel után ők a magyar határokon kívül maradtak, ezzel csak nagyobbra nőtt az a hivatásuk, hogy a nyugati végeken a világtörténet legválságosabb idejében ápolják a magyar eszményeket. Az eredeti munkán kívül azzal teljesítik ezt a feladatot, hogy tervszerűen és lelkesen ünnepük a magyarság nagyjait (1942-ben Katona József, Liszt Kerenc és Széchenyi István személyiségeit bontakoztatták ki az idők homályából). Az eredeti munkák is, melyeket kiadnak, magukon viselik a fel vidék iség'jóértelmű bélyegét. Nem valami különc partikularizmusról van itt szó, de olyan sajátos látásmódról, mely a felföldi embéf szemével mérlegeli az egész magyar problémakört. Sajátos és univerzális ez a látásmód egyszerre. Ez az Évkönyvnek még lírai versein és humoros elbeszéléseiben is me'gnyilvánul. de még inkább -esztétikai dolgozatain és történelmi esszéin. Az előbbiekből két tanulmányt kell különösen hangsúlyoznunk : Szalalnai Rezső Madách-tanulmányát és Peéru Rezső Babits-portréját. Szalatnai mint a magányosság költői lángelméjét mutatja be Madáchot („a magányosság kiválasztja az egyéniséget“), Peéry pedig kitűnő irodalmi arcképet rajzol Babitsról. aki a harmincas években a pozsonyi prímáspalotában tartott előadást az írástudók árulásáról. Mayer Imre Pozsony első pénzintézetéről, annak kulturális hivatásáról ad rokonszenves rajzot, Ásguthy Erzsébet pedig novella formájában mutatja be a kis Schedel Francit, aki már Toldy Ferenc néven írt német nyelvű összefoglalást a magyar irodalomról, „hogy a külföld is tudomást vegyen irodalmunkról, ismerje meg értékeinket, tehetségünket, szellemi életünk múltját, ismerjen meg minket“. A könyv „pozsonyi“ témái (Császár István : A magyar nemes teslőrség emlékei Pozsonyban, kemény Lajos : Aulich Lajos pozsonyi emlékei, Hargitai Ferenc : Lenau arcképe stb.) mind összefüggnek az egyetemes magyar eszménnyel. s azzal van élő kapcsolatban Aixinger László vallomása is-a pozsonyi lélekről : „Pozsony minket kötelez minden téren, kötelez, hogy a bevált régi tradíciókhoz hívek maradjunk, s arra is, hogy a szellemi versenyben csak oly eszközökkel küzdjünk, melyek nem okozhatnak gyógyíthatatlan sebeket.“ S az örök magyarság eszményi magasságában csendülnek Dukai Zólyomi Norbert szavai a nemzeti öntudatról : „Ahhoz, hogy érezzem, higgyem és
