Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Horváth István: A református iskola evangéliumi jellegéről
84 Horváth István : A református iskola evangéliumi jellegéről. végső megállapításaikban középiskoláinkkal kapcsolatban is szükségesnek fogják tartani az igaz bűnbánatot és megtérést. Ha az a bűnbánat őszinte lesz, ha a megtérésben nem lesz üzleti számítás, akkor tovább fog jutni a szavak áradatánál és gyümölcse is lesz. Mi. lehet ez a gyümölcs? Mi lehet az egyház leghőbb kívánsága a maga gimnáziumaival szemben? Egy olyan tanítványsereg, amely evangéliumi gondolkozásában, a magyar sors tiszta látásában, az értelmiség hivatásának felismerésében, a néphez való hűségben, az egyház és a nemzet életében még a mi mulasztásainkat is tudja pótolni. Aszód. , Szíjas Pál. Á református iskola evangéliumi jellegéről.1 Mostmár felvethetjük azt a kérdést, hogy miben látszódjék meg református iskoláinknak sajátos evangéliumi szelleme? a) Legelőször is tanárai személyében. Ezeknek nemcsak egyetemes kultúrával, vagy esetleg szakműveltséggel rendelkező egyéneknek'kell lenniük, ami talán elegendő a néni felekezeti iskolákban, hanem Krisztus ítélete és megszentelő kegyelme alatt élő embereknek kell lenniök, akik állandóan tanulmányozzák Isten igéjét, s benne azt az üzenetet, amit nekik, éppen az ő gyermekek közötti forgolódásukban s az ő kulturális, különösen tudományos munkájukban Isten üzen. Tudniok kell, hogy személyükön keresztül akár Krisztus találkozni azzal a gyermeksereggel, - amelyik az ő gondjaikra bízatott. Nem maguk akarnak nevelni, hanem azt akarják, hogy eszközök legyenek annak a Krisztusnak kezében, aki őket használja fel a nevelés nagy munkájában. Azt a kultúrát, amit a gyermekeknek átadnak, mindig a Krisztus kezéből veszik, s úgy nyújtják a Krisztus kicsinyeinek. Távol legyen ettől a megállapítástól az a gondolat, hogy minden református tanárnak teológiát is kellene végeznie. Régebben lehetett enciklopédikus tudóst elképzelni, ma nem, a teológia pedig résztudomány, amelyet azoknak, akik azzal foglalkoznak, alaposan kell művelniük. Istennek szentelt, hívő életről van szó, s nem teológiai szakképzettségről. Az egyes tanárnál az általános műveltség, s tárgyának megfelelő szakműveltség kívántatik meg, de éppen az szükséges, hogy mindezt, mind pedig a maga egész személyiségét engedelmesen rendelje alá Krisztusnak, teljék meg az Űr leikével, éljen többé ne ő, hanem éljen benne és általa Krisztus. Teljék meg a Krisztus szeretetével, amelyik soha el nem fogy (I. Kor. 13 : 8), amelyik gyönyörűségessé tudja tenni a külsőleg olyan eredménytelennek, gyümölcstelennek látszó, de belsőleg annál eredményesebb 1 Részlet a szatmárnémeti református leánynevelőintézet nevelésügyi értekezletén elhangzott előadásból.
