Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 4. szám - Horváth István: A református iskola evangéliumi jellegéről

Iloruúlh István : .\ református iskola evangéliumi jellegéről.85

\

tanári működést is. Szükséges, hogy a nevelő találkozott légyen

Krisztussal. .... ^ .

Ez a találkozás pedig egyfelől ; záltal történik, hogy Krisztus hozzánk jön, másfelől, hogy mi is hozzámegyünk imáinkban. A református tanár imádkozó ember, aki imájában kapcsolódik az őt elküldő Messiáshoz, hogy tőle erőt, igazi, megszentelt kultúrát, s főleg szeretetet kérjen. I)e ami a legfőbb, imájában odaviszi Isten trónusához, a kegyelem királyi székéhez a reá bízottá kát, a gyermekeket. Pál apostol imádkozott így, akiről tudjuk, hogy egyes gyülekezetéért s annak egyes tagjaiért külön imádkozott. Vagy gondoljunk Krisztus Jézusra, aki imájában mintegy megszülte tanítványait (Luk. 6 : 12,

I. a Zündel : Jesus, München, 1927).

b) Az ilyen keresztyén személyiségek kezelése alatt aztán megváltozik az egyes tantárgyak tudományos és pedagógiai kezelése is.

így például a természettudományok alapszemlélete megváltozik, amennyiben azt a hívó természettudós tanár nem mint önmagától való valóságot, natura-t (a nascor igéből képzett szó) lógja nézni, amelyik szuverén valóság, hanem úgy, mint creatura-t, mint az Isten teremtményét. így Isten teremtménye lesz az, amelyik minden részében, legkisebb atomjában és legnagyobb összefüggéseiben, legtitokzatosabb erőiben és törvényeiben egyaránt nyitott könyv, amelyben Isten bölcseségét, mindenekre, még a legkisebb parányin is kiható gondoskodó szeretőiét fogja hirdetni. A természettudományok tanításánál nem szabad sohasem megszűnni az Isten teremtő, törvényadó, gondviselő munkájára s csodálatos bölcseségére utalásnak. Nem mond ezekről semmit sem a természettudomány a hitetlen ember számára, de mond annak, aki először letette tudományát Krisztus kezébe, hogy onnan'azt ismét elvegye.

Nyelvet tanítva, szintén utalnunk kell Arra, aki a nyelvet, gondolataink kifejezésének lehetőségét adta nekünk. A nyelv törvényeiben, amelyek a gondolkozás törvényei, a szellemek Ura munkáját kell meglátnunk, aki minket azzal a szellemi ajándékkal tüntetett ki, hogy gondolkozva, megismerhetjük az fi világát, s gondolatainkat mások számára közölhetjük.

Az irodalom tanításánál éppen olyan nagy lehetőség nyílik meg az Isten művére való utalás számára, mint magában az életben, csak az irodalomban mintegy művészi formában jelentkezik az. Irodalmunkat, vagy természetesen a külföldi irodalmat is, be kell állítanunk szintén az Isten igéjének ítélete és mértéke alá. Nemcsak azt jelenti ez, hogy előszeretettel kell felkeresnünk azokat a darabokat, amelyeket közvetlenül az írott Ige ihletett, így például azokat a müveket, amelyek Krisztus életének egyes eseményeit mutatják be, hanem azt, hogy * mindenütt kutassuk az evangélium szellem« t. — Arany János nem csupán annyiban evangéliumi református író, amennyiben anvakönyvileg református, vagy mert az Első lopást azzal kezdi, hogy ,,Ki ruházza fel a mezők liliomát.. .“, hanem azért, mert minden során át izzik a komoly, predesztinációs, csakis Isten