Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Szíjas Pál: Mit kívánjon az egyház a maga gimnáziumaitól
Szíja* Pál: Mit kívánjon az egyház a maga gimnáziumaitól?81 zcti nevelés, főleg történelem- és irodalomszenüéletíink alapelveinek a tisztázására, minden fogékony lelkű protestáns lelkész és tanár örömest hallgatná meg azokat az evangelizátorokat és nemzetnevelőket, tudósokat és írókat, akik talán éppen következetes magatartásuk miatt nem tudják gondolataikat a világgal elismertetni, és szétröpíteni azokat mindenféle szélnek a szárnyain. Ez a jámbor szándék átvezet egy olyan kívánsághoz, amely nem ellenkezik sem az evangéliummal, sem régi hagyományainkkal, mert éppen azt keresi, hogy mit jelentenek a Szentírás évezredes szavai és egyházunk ősi hagyományai a modern életben. Az egyházi gimnáziumnak eleven kapcsolatban kell lennie az élettel. Ez az általános kívánság, sok részletkövetelmény formájában, gyakran merült már fel a középiskolával szemben. Korszerű és általános kívánság volt egyidőben, hogy a középiskolában ne kínlódjanak a nyelvtani szabályokkal és nehéz irodalmi szövegekkel, hanem tanuljanak meg folyékonyan beszélni egy-két idegen nyelven. Gyermekeik boldogulásáért aggódó szülők sokszor kívánták már az élet követelménye gyanánt, hogy a középiskola képezzen ,,perfekt“ gyors- és gépírókat. Különböző világnézeti tanításokra hivatkozva mindig szívesen látná a közvélemény, hogyha a középiskolában el lehetne sajátítani az érvényesülésre éppen alkalmas világnézetet. Ilyen értelemben a középiskola sohasem követheti az életet, illetőleg a közvélemény kívánság dt, mert hivatása szerint nem lehet sem nyelviskola, sem gépíró-tanfolyam, sem világnézeti támaszpont. Az életre való nevelés sok tekintetben éppen az élet ferdeségeinek, a közvélemény tévelygéseinek a bírálatát jelenti. Ha a reformáció szellemében hisszük azt, hogy az Isten előtt is személyesen kell számot adnunk cselekedeteinkről, szavainkról és gondolatainkról, iikkor az ifjúságban sem éleszthetjük az egyéni önzés és a mindenkori tömeglőlek felelőtlen vágyait, hanem csak a síron túl is tartó szeinélves felelősségnek a tudatát. A reformáció iskoláiba sok hiba csúszhatott be az idők folyamán, de ,a nyájszellem sohasem tudott meghonosodni bennök. A felelős egyénné való nevelésnek köszönhető annvi kiváló egyéniség, a reformáció iskoláinak sok nagy tanítványa, még azokból a korokból is, amikor a régi tűz már kialvóban volt. Xem véletlen dolog ez, hanem a reformációnak olyan hagyománya, amely ma sem nélkülözhető. A magyar élet döntő kérdései és benne egyházunk kérdései is régtől fogva olyan bonyolultak, bennök a társadalmi, nemzetiségi, felekezeti, gazdasági és politikai érdekek annyira keresztezik egymást, hogy itt, a veszedelmek dzsungeljében és a' tennivalók őserdejében még a világos látás is nagyon nehéz. \ sokfelé ágazó feladatok pedig nem oldhatók meg egy sablonos képlet alkalmazásával, amelynek a megtanulása milliókat képesítene a helyes történelmi cselekvésre. A magyar élet bonyolult feladatai megkívánják, hogy ebbe az életbe személyes felelősségének a tudatában lépjen ki az ifjú, vallásos forrásból táplálkozó, mély közösségi érzéssel, a nemzet történelmi célkitűzéseinek világos isme-
