Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 6. szám - Hazai irodalom
Hazai irodalom. 141 Gyula Vallási és faji erők egvmásbafonódása a visszatért Erdélyben c. cikke általános érdeklődésre tarthat számot. 2. sz. Rezek S. Román Prohászka esztétikáját ismerteti, Kolos Endre pedig Sík Sándor líráját bőséges idézetekkel. Kalmár Gusztáv^Holland-Kelet-Indiáról ír. Végül a Figyelőben Borbély Kamill Japán Nagy Ázsia-politikája a pedagógia tükrében. — Mindmegannyi időszerű cikk, melyek ismertetésére — sajnos — térhiány miatt nem térhetünk ki. Magyar Tanítóképző. Február (2). Mesterházy Jenő megemlékezést ad Péterfy Sándorról, a nagy evangélikus tanítóról születésének 100. évében. Március (3). Braun Angela Gyakorlatiasság a földrajz tanításában, Csekő Árpád mennyiségtani írásbeli képesítővizsgálati tételek kiválasztásáról szól. Április (4). Tanai Antal Az eszményi gyakorlatiasság a mennyiségtan tanításában, Grész Leó A mennyiségtani iskolai írásbeli dolgozatok kijavítása. Mindezek a cikkek a mennyiségtantanárokat érdeklik elsősorban. Május (5). Általános érdekű Padányi-Frank Antal nagy cikke a tanítóképzés jövő útjairól. Végső eredményképpen tiltakozik az ellen, hogy bármilyen okból (tanítóhiány stb.) megrövidítsék a tanítóképzés mostani idejét, s örömének ad kifejezést, hogy a közoktatási kormány szilárdan ellenáll az ilyen gondolatoknak. Kereskedelmi Szakoktatás. Február (6). Baránszky-Jób László a művészi és nevelési szempontok egyesítéséről az irodalomtanításban. Március (7). Szörlsey László a túlterhelés kérdéséről a kereskedelmi iskolában. Április (8). Fekete Miklós A magyar nyelv és irodalom az új kereskedelmi iskolában. Május (9). Kolb Béla néplélekkutatási kísérletek az iskolában. Krónikás. HAZAI IRODALOM Erdély és népei. Irta : Alföldi András, Bíró Sándor, Elekes Lajos, Fekete Nagy Antal, Gáldi László, Gyallay Domokos. Györffy György, Jakó Zsigmond, Kniezsa István, Maksay Ferenc, Pukánszky Béla. Szerkesztette : Mályusz Elemér. Kiadja a Budapesti Kir. Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karának Magyarságtudományi Intézete és a Franklin Társulat. 1941. 16°. 254 1. Ára 0 20 P. Milyen öröm ezt a könyvet olvasni. Nemcsak a földrajz, a történelem tanára, hanem minden magyar ember szinte hitvallásszerű anyagot talál benne. Trianon mintha kissé felrázott volna bennünket a régi álmodozásból. Azelőtt vajmi keveset érdeklődtek ebben az értékes könyvben lefektetett elvek és tanulságok iránt. A szaktárgyaink során megálíottunk a földrajz anyagi eredményeinek során, a hegyeknél, vizeknél, a földtani adottságoknál, de a természetet alakító, a történelmet csináló vagy végigszenvedő emberrel igazán nem foglalkozhattunk hiteles történelmi megállapítások alapján. Nem is volt róla szó az egyetemeken, ha valaki emlegette, leintették, esetleg meg is mosolyogták. így azután a középiskolákba sem vihettünk ki sok ezirányú ismeretet. Páran magántanulmányaik alapján vizsgálgatták a magyar ember életét a magyar földön. Ha tehát a legtöbben nem tudtak világító fáklyaként járni tanítványaik előtt, arról nem ők tehettek, hanem a rendszer, amelyik megfeledkezett az ezirányú nevelésről. A keleti országrészek visszatértével a figyelem a „bérces haza“ múltja felé fordult. De helyesen figyelmeztet a tudós Mályusz Elemér az Előszó-ban, hogy „az aranykor regényes küzdelmei, a fejedelmek és pártok viszályai helyett a mai ehiber inkább arra kíváncsi, hogy a magyar nép Erdély földjét
