Protestáns Tanügyi Szemle, 1942

1942 / 4. szám - Csanády Sándor: A nemes fajszeretet hőse

76 Csanody Sándor: A nemes fajszeretet hőse. és francia katonatisztek, hivatalnokok és tudósok. Egyetlen olyan feljegyzésünk sincsen, mely egy szóval is arra utalna, hogy Körösi Csorna Sándor megbánta vállalkozását, vagy panaszra nyitotta volna ajkát. Ellenben alig találnak szavakat elismerésük kifejezésére. Külö­nösen Gérard doktor, a bengáli hadsereg egyik tagja jegyezte fel Körösi Csorna Sándorról a legértékesebb adatokat, aki talán a leg­melegebb szívvel viseltetett iránta : bámulta tudományát és csodálta emberi nagyságát. Körösi Csorna Sándor olyan mélyre rejtette szívének titkát, hogy az indiai angol uralom élesszemű vezetőférfiai, de még inkább a tudós és gyanakvó lámák nem láttak egybet benne, mint a nyelvtudomány­nak egy rajongó hívét. Pedig ha csak a puszta tudásvágy hevíti, ha csak világjárás vagy világlátás szenvedélye űzi végig azon a nagy úton, melyet térképen is alig tudunk követni, akkor ma Körösi Csorna Sándor volna a legolvasottabb utazók egyike, mert olyan változatos vidéket és területeket kevés ember járt be. íme, lássuk : Ha olthatatlan lánggal nem égett volna szívében a hazának és fajának szeretete, mely ellenállhatatlan erővel hajtotta az őshaza fel­keresésére, akkor, maga mögött hagyva az erdélyi hegyeket, Buka­restet és Szófiát, a régi Hellas ege alatt megállóit volna hosszabb ideig Enoszban, majd Kiosz-és Számosz- és Rhodosz-szigetén, hogy megtöltse lelkét a klasszikus kor emlékeivel. Eratosztenesz nagy neve pedig Egyiptomban ihleti meg, Cipruszban a habokban született Aphrodite történetén andalodik el, Aleppóban és Ninive romjainál elborong a múlt emlékein, s csak azután siet Bagdadon, Teheránon, Meseden keresztül Bokharába, hogy innen Kelet-Turkesztánba jusson. Ötnapi tartózkodás után azonban, 1821 nov. 24-én tovább kell sietnie Bokharából, mert orosz földről ellenséges sereg és rablócsapat közeledik. Első csalódás, mert nem tud rövidebb úton céljához köze­ledni, tehát le kell kerülnie India felé, hogy a Himaláján keresztül jusson el Kelet-Turkesztánba. Egyre távolabb húzódik vissza előle az ősmagyarok földje. De hiába indul új reménnyel Bokharából Balk* Kabul, Lahor, Szringár városain át Leh városába, Ladákország fővárosába, amely 3434 méter magasan fekszik, hogy innen Tibeten át jusson Jarkendbe, vagyis Kelet-Turkesztánba, mert ehhez tudni kell a tibeti nyelvet. Nemcsak tudni, hanem annyira ismerni a budd­hizmust is, a tibeti nyelvet is, hogy tibeti embernek, lehetőleg lámának tartsák, mert különben keresztyén emberre a legborzasztóbb végzet vár Tibetben. így kellett elhatároznia magát arra, hogy akár életének felét arra szenteli, hogy a tibeti nyelvben és buddhizmusban olyan jártas­ságot szerez, mint a tudós lámák bármelyike. Ezzel a tudással aztán keresztülhatol Tibeten. Ekkor kezdődik életének leghősibb korszaka, mely tele van le­mondással, önmegtagadással és szenvedéssel, de csak testi szenve­déssel, mert lelkét hevítette a cél elérésének biztos tudata, akárcsak a nagy mártírok lelkét az eszme fensége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom