Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 4. szám - Csanády Sándor: A nemes fajszeretet hőse
Csancídy Sándor: A nemes jajszeretet hőse. 75 de most irígylésreméltó bőséggel termettek. Tudta a sors, hogy miért ad annyit egyszerre. Ezek közül volt egy, a lélek magában rejlő értékét tekintve, a nagyok között is nagy : Körösi Csorna Sándor, a nagyenyedi kollégium neveltje, a székely magyar nép fia. Hogy megtudjuk, mekkora ember volt Körösi Csorna Sándor, végig kell őt kísérnünk Nagyenyedtől Dardzslingig. Meg kell vele tennünk a világtörténelemnek a talán legnagyobb gyalogútját, éspedig nem kényelmesen, hanem átlagban naponként 20 kilométert : idegen mezbe öltözve, nélkülözve, sokszor éhezve,1'gyér ruházatba takaródzva, életveszélyes helyeken átkelve, pestises városokon keresztül, mocsarakon és dágványokon átvergődve, ellenséges hadaktól fenyegetve, rablóktól rettegve, tikkasztó sivatagokon átvánszorogva, égbe nyúló sziklák alatt, fenevadak között lopakodva egyre csak előre. Soha nem lankadó erővel mennünk kell segítség és bátorítás nélkül, mert Körösi Csorna Sándor nem könyörgött, nem koldult, magánosoktól pénzt el nem fogadott. Amit rákényszerítettek, azt szétosztotta. Az angol kormány pénzsegélyéből is csak annyit használ fel, amennyi €gy aszkétának elég, a többit visszautasította, vagy nemes célokra juttatta. Ha pedig valaki azt mondaná, hogy aki a kalandokat szereti, mindezek annak csak a változatosság örömét jelentik, az üljön le a zanglai lámakolostorban Körösi Csorna Sándor és a tudós Szangje- Pun-Cog láma mellé, akik 6000—7000 méteres hegyóriások között, ahol a falvak a Kárpátok legmagasabb csúcsánál is fentebb feküsznek, olvassák és tanulmányozzák a tibeti irodalmat, amely tele van az emberi elme csodálatos gondolataival. A kolostorokban pompás, gyönyörű képek és életnagyságú szobrok néma tekintete tapad az írások fölé hajló Körösi Csorna Sándorra és hűséges mesterére : Szangje-Pun-Cog lámára. Ki tudna arra választ adni, hogy ezek a műremekek mikor és hogyan készültek ilyen zordon, élettelen, terméketlen, vad vidéken? Odakünn, a kolostoron kívül, amikor Csorna Sándor és a tudós láma önfeledt belemélvedéssel olvassák a tibeti irodalom titkait, —50 fokos a hideg. Cellájukat kezdetleges módon fűtik csak, reggelre mindig —25 fok a hőmérséklet, napközben is alig tudják kezüket a hidegtől annyira emelni, hogy a könyvben tovább lapozzanak. Ide is követnie kell Körösi Csorna Sándort annak, aki az ő hősiességét meg akarja ismerni teljes egészében. Emberi nagyságában és hősiességében kételkedőknek meg azért kell őt ide is követniük, hogy európai kényelmükben elnyujtózkodva megszégyenüljenek ekkora önmegtagadás láttára. Mekkora lélek, az eszmének mekkora apostoli szolgálata kellett ahhoz, hogy ilyen nyomorúságos életet esztendőkig, egyetlen zokszó nélkül kibírjon! Hiszen igaz, hogy maga választotta, de mennyien szoktak a nem várt nehézségek alatt másokat vádolóan felkiáltani, ha türelmük vagy erejük •elfogyott. Határtalan csodálattal figyelték Körösi Csorna Sándort az angol í*
