Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés
52 Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés. nagyon kevés. A magyar faj köztudomás szerint gazdag tehetségekben, 11—12 millió magyarból tehát sokkal több tehetséges ifjút lehetne felvenni a nekik létesített kollégiumba. Negyven-ötven hallgató közül évenként mindössze 10—12 kerülne tanulmányai végeztével a magyar élet munkaterére, természetesen ezek is több életpályán eloszolva, ez a kis szám pedig az évenként előálló fogyaték pótlására sem elég. De nem is volna gazdaságos, ha egy tudományos képzést szolgáló, gazdag könyvtárral felszerelt s kiváló tanári személyzettel működő főiskolai kollégium csak ily kevés ifjú kiképzése által kamatoztatná a befektetett anyagi és szellemi tőkét. Még ha a fenti szám kétszeresében jelöljük is meg a felvehető hallgatók számát, akkor sem használná ki az intézet teljes anyagi és szellemi kapacitását. A kollégiumnak természetesen nem lehet Kitűnőek Iskolája a neve. Ez kirívó volna s a felvett hallgatókban könnyen az elbizakodottság érzetét keltené. Leghelyesebb volna, ha tudományos vagy közéletünk valamelyik jeleséről nyerné nevét, mint a budapesti Eötvös József és a szegedi Eötvös Loránd Kollégium. A hallgatók felvételében anyagi helyzetük nem lehet irányadó, tehát gazdag és szegény szülők gyermekei egyaránt felvehetők legyenek, ha tehetségesek, felvételük pedig nem történhetnék csupán kitűnő vagy jeles gimnáziumi bizonyítványuk, hanem gondos és alapos tehet ség vizsgálat alapján. Még ez sem nyújtana teljes biztosítékot arra, hogy a felvett ifjak valamennyien a magyar ifjúság szellemi elitjéhez tartoznak. Igazi tehetségük csak egyetemi tanulmányaik során fog majd kitűnni. A Kitűnőek Iskolájának sem részletes tanulmányi tervét, sem pedig a tanításban és nevelésben követendő elveit, eljárását és módszereit nem ismerjük még. Az eszme felvetői nem öntötték az iskolai rendszer megszabott formájába elgondolásukat, inkább csak az általános irányelvek keretei közt maradtak. Külföldi példaként a már említetteken kívül az École Normale Supérieure-re, hazai példaként a budapesti Eötvös Kollégiumra hivatkoznak. Mind a kettő főiskola, illetőleg az egyetemmel kapcsolatos kollégium. Az École Normale Supérieure-ben Franciaországnak az a szellemi elitje nevelkedik, illetőleg nevelkedett a múltban, amely később vezetőszerepet töltött be a francia tudományos, gazdasági és közéletben. Hogy azonban jól töltötte-e be ezt a szerepét, annak megállapítását a közelmúlt tanulságai alapján bízzuk inkább a történelemre. Mindkét Eötvös Kollégiumnak, a budapestinek és a szegedinek is a leendő tanárok és szaktudósok képzése a feladata, s ennek kitűnően meg is felelnek. Olyan kollégiumunk azonban, amely a Kitűnőek Iskolája tervezőinek elgondolása szerint foglalkoznék tehetséges ifjaink szellemi képzésével, egyelőre még nincs. A tehetségmentés munkájának másik ága sokkal szélesebbkörű, mint a Kitűnőek Iskolája, s nemcsak az egyetemen, hanem már a gimnáziumban akarja pártfogásába venni az ifjú magyar tehetségeket. A mozgalom megindítói rámutatnak arra, hogy a magyarságnak
