Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés
Dr. Ruhinunn Jenő: Tehetségkiválasztiís és tehetség mentés. 51 iskolában, mint a tehetségtelenek; a különbség inkább az elsajátítás mértékében, mint az anyag mennyiségében van. Amit az átlag számára megállapított követelményen felül sajátít el és szerez meg magának a tehetséges tanuló, azt többnyire saját jószántából s az iskolától függetlenül teszi. Mennyivel többre vihetnék ezek a kiváló tehetségű tanulók, ha külön iskolában, hasonló tehetségű társak körében szereznék meg az ő képességükhöz mért tudományos ismeretanyagot, mint most, amikor szellemi haladásuk tempóját a gyenge képességű tanulótársak szellemi tehetetlensége bénítja. Ezért van szükség, mondják az eszme hívei, a Kitűnőek Iskolájára, ahol minden akadály nélkül, sőt a hasonlóan tehetségesek közt méltó versenyben bonthatja, fejlesztheti és érlelheti istenadta tehetségét a tanuló, illetőleg egyetemi hallgató, s céltudatos irányítással ugyanannyi idő alatt is a tudományos ismereteket jóval nagyobb terjedelemben és mélységben sajátíthatja el, mintha átlagos tehetségű tanulótársak körében élne. Ha ezek a hallgatók kiváló tehetségüket a nekik megszabott fokozott követelményekhez mérten kiművelik, méltán tölthetik majd be a társadalomban a vezetők szerepét. Zilahy Lajos bevallja, hogy a Kitűnőek Iskolája nem saját eszméje, hanem Amerikában ismerkedett meg a School of Brilliants vagy máskép School for Leadership intézményével, s ez adta neki a gondolatot arra, hogy nálunk is szükség volna egy olyan iskolára, amelyben gondos kiválasztás alapján a legtehetségesebb magyar egyetemi hallgatók részesülnének tudományos képzésben. Az amerikai intézeten kívül a német Führerschule példája is szeme előtt lebegett, amikor a Kitűnőek Iskolájának gondolatára jutott. Az ő elgondolása szerint ez az intézet csak egyetemi vagy főiskolai hallgatóknak nyújtana otthont, s gazdag könyvtárával és folyóirataival, de legfőkép idegen nyelvek tanításával módot adna nekik arra, hogy az átlagosnál sokkal mélyebb és alaposabb szakképzettségre tegyenek szert, s azonkívül idegen nyelveket is jól elsajátítsanak. Ez utóbbit különösen szükségesnek tartja Zilahy, s ezért kívánatosnak mondja, hogy a hallgatókat évente néhány hónapra külföldre küldjék nyelvtanulás végett. Az ő terve szerint csak 40—50 egyetemi hallgató tagja volna a Kitűnőek Iskolájának, s ezek onnan kikerülve, át tudnák venni a magyar élet különféle területén a vezetők szerepét. A Kitűnőek Iskolájának gondolata kétségtelenül megnyerő, s megvalósítása nem is ütköznék leküzdhetetlen anyagi nehézségekbe. A belőle kikerülő ifjak nemcsak az állami igazgatásban helyezkednének el, hanem gazdasági életünkben is idővel vezetőszerepet kellene betölteniük. Mivel így tehetségüket és munkájukat a magángazdaság szolgálatába állítanák, elvárható, hogy iskolázásuk, tudományos képzésük anyagi terheit legalább részben az a magángazdaság vállalja magára, amely egykor hasznát fogja látni a tehetséges ifjak munkájának. Pénzintézeteink, nagyobb ipari és kereskedelmi vállalataink hathatós anyagi hozzájárulásával könnyen meg volna valósítható a Kitűnőek Iskolája. A növendékek 40—50-es létszáma azonban
