Protestáns Tanügyi Szemle, 1942
1942 / 3. szám - Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés
50 Dr. Ruhmann Jenő: Tehetségkiválasztás és tehetségmentés. F Néhány évvel ezelőtt főkép népi származású írók (Móricz Zsigmond, Szabó Dezső, Veres Péter és mások) vezetésével mozgalom indult meg, amely az elkallódó, népi származású tehetséges gyermekek felkarolását s szellemi kiképzését kezdte sürgetni gyűléseken és összejöveteleken az élőszó, a sajtóban a toll erejével. Izgatásuknak meg is lett az az eredménye, hogy sikerült be vinniük a köztudatba a népi tehetségek megmentésének gondolatát, sőt örömmel állapíthatjuk meg, hogy a kérdés ma már a megoldás terére érkezett. A népi tehetségek megmentésének kérdésével párhuzamosan egy másik, hasonló, de nem egészen azonos célkitűzésű mozgalom is megindult, amely tehetséges egyetemi hallgatók számára külön kollégium felállítását kívánta azzal a szándékkal, hogy ezekből az átlagosnál jóval tehetségesebb if jakból nevelődjenek az ország leendő politikai, közigazgatási, gazdasági és tudományos életének a vezetői. Zilahy Lajos, a jeles író ennek a mozgalomnak a legfőbb harcosa, ő sürgette sajtóban, rádióban, valamint szerte az országban tartott előadásain egy ilyen iskolának, az ő elnevezése szerint Kitűnőek Iskolájának a felállítását. Gondolatát sokan magukévá tették, s cikkeikkel és előadásaikkal a köztudatba vitték a Kitűnőek Iskolájának eszméjét. így tulajdonképpen két máscélú, de rokontermészetű mozgalom terelődött közös mederbe. Világítsuk meg most különkülön mindegyiknek a célkitűzését, s próbáljuk megállapítani, hogy mi és hogyan valósítható meg belőlük. A Kitűnőek Iskolájának terve abból az elgondolásból született, hogy az ország politikai, közigazgatási, gazdasági és tudományos életében azokat illeti meg a vezetőszerep, akik nem családi vagy társadalmi összeköttetésükkel s nem is ügyeskedésükkel vagy féktelen törtetésükkel tudnak az élre kerülni, hanem akiket az átlagon messze felülemelkedő szellemi tehetségük képesít erre. A magyar faj köztudomás szerint nagyon gazdag jeles tehetségű emberekben, ezek azonban részint mostoha életviszonyaik, részint a magyar élet sajátságos berendezése miatt gyakran elkallódnak, s nem jutnak arra a helyre, abba az állásba, amely tehetségüknél fogva méltán megilletné őket. Ebből azonban nemcsak őket éri hátrány, hanem egész közéletünket is, mert így a vezetőszerep az arra hivatott tehetséges emberek helyett a protekciósok, ügyeskedők, vagy a kíméletlenül törtetők kezébe kerül, ennek káros hatását pedig az egész ország megérzi. De mégha bekerülnek is a tehetséges fiúk a magasabb műveltséget nyújtó gimnáziumba, tehetségük kifejlesztésének ott is sok akadály állja útját. Az iskola tanterve nem a kiváló, hanem a közepes tanulók szellemi színvonalához alkalmazkodik, a tananyag minősége és mennyisége körülbelül az ő értelmi képességükhöz van szabva, sőt ezt a tanárok többnyire még csökkenteni is kénytelenek, mert a munka iramát nem a kisszámú tehetséges, hanem a sokkal nagyobb számú gyönge szellemi képességű tanulók értelmi befogadóképességéhez kell alkalmazniuk. Ezért van aztán, hogy a tehetséges tanulók is körülbelül ugyanannyi szellemi útravalót kapnak az,
